Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-03-01 / 3. szám - Juhász Géza: Tudomány vagy csillagjóslás. Egy készülő irodalomtörténet elé

lámokon tükrözik. Inkább a víz összetételét keresem, az irodalom úgynevezett ,faji" ízeit. S még valamit: a korok változó szélirányát. Ezek a légáramlatok közösek Európa-szerte, világszerte. Fényt hoznak és esőt, földuzzasztják vagy jég alá börtönzik az irodalmat, amelynek hordalékából a nagy költők körül hol magányos, hol csoportos szigetek rakódnak le. S a szigeteken királyi sudárral vagy csenevészen fölnövekszik a mű.

Faji erők, világirodalmi hatások, írók és művek: — a négy közül erre a könyvre az első kettő is elegendő. Az imént leszóltam a bevezetéses módszert, hadd vezekeljem le azzal, hogy most nem is adok többet, mint egy csomó egymás mellé rakott bevezetést: névtelen irodalomtörténetet. Irodadalműnk főirányai, — így is nevezhetném ezt a kísérletet. De pontosabb, ha már a címben a korhullámokat hangsúlyozom. A könyv címe: Irodalmunk Korhullámai. Főleg ezekről lesz itt szó. Faji alapvonásaink egy fejezetben összegezhetők, hogy aztán mit módosítanak ezen a koráramlatok, külön-külön kell majd bemutatnom.

Kiinduló pontom magától értetődik. Az irodalom önálló szervezet, külön világ: a beléhullt benyomásokat saját törvényei szerint dolgozza föl. Hatnak ugyan rá az élet összeg nyilvánulásai, földünkre is hatnak a távoli csillagok. De az irodalomtörténet ne kapkodjon politikai, társadalmi, gazdasági magyarázatok után, míg meg nem leli a jelenségek belső, irodalmi okát. Meg kell találnia, mert addig tudománynak alig különb, mint a csillagjóslás, amely az égitestek mozgásából magyarázza a keresztes háborút.

Debreczen

JUHÁSZ GÉZA