Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-03-01 / 3. szám - Morvay Gyula: Jó is lenne… (vers)
JÓ IS LENNE... Jó is lenne számot adni magamról, de paraszt vagyok, ki sohasem készül el életével, mert új termést vár és a halált magában hordja, de ki is csókolja;. Most számot kel| adnom, most számot adok. Bennem van virágzás öröme, paraszt vagyok, ki bír, ki duzzadt-erejű, de bennemszorul a halálfélelem is: számot adok. Áldott a mező, áldottak a barmok, szelek és mocsoktalan felhők is szüzek, csak ez a sors tépázott, csúnya foszlány. Áldott a bezúduló új levegő, mi beteg csírát dögleszt, áldott a remény, hogy egyszer nevetve kelünk, ezért sokszor kihörpintem nyügösségem óborát. Erjedésnek, csírának vagyok képe, sohasem készülök el életemmel: új termést várok és nem asztagolok be mindjárt, reszketve nézem: milyen is a kéve? Bennem van virágzás öröme, de bennem szorul a halálfélelem is. MORVAY GYULA
