Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-03-01 / 3. szám - Juhász Géza: Tudomány vagy csillagjóslás. Egy készülő irodalomtörténet elé

semhogy sokat törődnék önmeghatározásával. Mai szellemtörténészeinkre általában jellemző, hogy amit elméleti alapvetésükben új szempontként kifejtenek, tárgyalás közben hamarosan megfeledkeznek róla. Hogy ez mekkora szerencse lehet, legújabban Szerb Antal teljes irodalomtörténete/igazolja. Ez társadalmi alapon áll, minden kor alkotásait a vezető osztály, a papság, a fő és köznemesség stb. szelleméből magyarázza. De mennyi csűréscsavarással jár ez. Petőfitől Arany haláláig például nemesi-népi irodalomról beszél. A szociológiát ő is bevezetésekbe bújtatja, aztán következnek az egyes írók, vagyis Petőfi korában három nemesi-népi báró: Jósika, Kemény, Eötvös, aztán két vagyonos és bocskoros nemes a következő sorrendben: Jókai, Petőfi, Arany, Madách. Ezt a csoportosítást épúgy nem értem, mintha a történetíró először számolna be Világosról, aztán a szabadságharcról s végül rákanyarodna március 15-re is. A fejlődési sorrend, a föllépés, a hatáskifejtés egymásutánja: Jósika, Eötvös, Petőfi, Jókai, Arany, Kemény, Madách. A bevezetések még valamennyire indokolják a szociológiai címszavakat, az egyes portrék olyan lazán vannak a könyvbe illesztve, hogy kicsi híján egy társadalomtudomány ellenes folyóiratban is közölhetők volnának. A heteronómia kétszeresen megbosszulja magát, sem társadalmi, sem irodalmi fejlődésrajznak nem hű a munka. A pozitivista földszint után még mindig szellemtörténeti félemeletről van itt szó, bármily kitűnőek az egyes tanulmányok s gazdagszempontú az egész könyv.

7. Vagyis:

az eddigi irodalomkutatás olyasfajta hidrológia, amely a vízsodor belső élete helyett azt figyeli, milyen partok közt suhan a folyó. Engem a partból csak annyi érdekel, amennyi a hűl-