Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-02-01 / 2. szám - Neubauer Pál: A zene világa és a világ mint zene
fugája szívtelen, érzéstelen és kifejezéstelen és úgy ritmusa, mint dinamikája mégis a fausti életmegnyilvánulás jelképe. Ebből az ellentmondásból önként adódik annak a titoknak a felfedése, amely a fausti kultúrát takarjam Az abszolút matematikának ugyan már semmi néven nevezendő köze nincsen a valósághoz, de éppen ezért az a tiszta forma, amely maradéktalanúl fejezi ki a valóságot: a formának végső győzelme az anyag felett, a szellem diadala a világ felett. Az abszolút zenének ugyan már semmi néven nevezendő köze nincs az emberi érzésvilághoz, de éppen ezért maradéktalanúl fejezi ki ezt a világot: a forma végső győzelme az anyag felett. Az élet legmélyebb lényege a ritmusi, és az abszolút zene nem más, mint ennek a ritmikus életérzésnek legtisztább megfogalmazása. Az abszolút zene lemond arról, hogy tárgyi értelemben vett érzéseket, örömet, bánatot, vágyódást fejezzen ki, de többet nyújt ilyen érzéseknél: előzetesen megállapított, Leibnitz értelmében prestabilált harmóniájú formáját nyújtja mindannak, ami millió különleges esetben mint konkrét érzés lép fel. Bármily üresnek és tartalolmnélkülinek is látszik tehát az abszolút zene a be nem avatott számára, mindig megtölthető sokféle tartalommal és önmaga mindeme lehetséges tartalmak összege: az abszolút zene minden ütemében ott buzog az örökké jelenlévő élet ritmusa. Ezért van az, hogy az abszolút zene az európai és specifikusan fausti szellem legnagyszerűbb művészi koncepciója és ezért van az, hogy ez a zene fejezi ki maradéktalanúl az élet és a világ értelmét, anélkül, hogy tulajdonképeni értelemben való „kifejezésre' törekedne. Ez a zene nem részértéke és regionálisan elgondolt értelme tapasztalati érzésvilágunknak, hanem ebben a zenében művészetté emelkedik és tisztul az életérzés és átérzés apriorikus és abszolút formája. Minden művészet mása azj életnek, csak a zene nem. Tehát mi a zene? Megmondtuk: a zene az élet ősképének és eredetének a mása. Az élet legbensőbbje a ritmus. A zene pedig nem más, mint az élet ritmusa, amely minden