Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-02-01 / 2. szám - Neubauer Pál: A zene világa és a világ mint zene
okszerűtől és anyagiasságtól megszabadítva formai tisztaságban nyilvánul meg. Valamint az abszolút matematika a fizikában és a csillagászatban alkalmazható és gyakorlati szempontból óriási szolgálatokat tesz, úgy az abszolút zene is az az út, amely elvezet a lélek örök és változatlan törvényeihez. Egy világ matematika nélkül az anyaghoz és a tapasztalat örökős tévedéseihez kötött világ. Nincs azonban matematika, amelynek ne lenne világi jelentősége az anyag és a tapasztalat szempontjából. Mert a matematika nem más, mint a valóság megértésének legtisztább alakja. Egy világ zene nélkül lehetséges, de nincs zene, amelynek ne lenne központi jelentősége az anyagi és tapasztalati világban. Mert a zene lényege a ritmus, a ritmus pedig az élő élet legtisztább formája és legmélyebb elve. A zene világa megmagyarázza, mért kell, hogy a világ legmélyebb értelemben vett zene legyen. Valamint a természettudományok végső következményükben matematikára vezethetők vissza — amit Gauss, a nagy német matematikus úgy fejezett ki, hogy ,.Isten matematikát csinál" — úgy minden úgynevezett éíetmegnyilvánulás, tehát az emberi életérzés megnyilvánulásai is zenére vezethetők vissza: a világ zene. Ez az, amit Schopenhauer mélyen érzett át, oly mélyen, hogy a zenének külön világot biztosított, így akarván kifejezni, hogy Gaussnak a matematikáról mondott ítéletét a zenére is lehet alkalmazni. A zene az a művészet, amely legjobban testesíti meg az emberi gondolkodásnak azt a részét, amely felszabadít az anyagtól: az intuíciót. Ezért áll a zene sokkal közelebb a szerelem és a szeretet villámcsapáshoz hasonló megnyilvánulásaihoz, mint minden más művészethez, és mert az abszolút zenének nincs tartalma, intuitív módon és ellenkezést nem tűrően egyesít, egységbe forraszt, egyetlen csókkal egybefogja az egész emberiséget, mint Beethoven kilencedik szinfoniájának negyedik tételében. Az abszolút zenében meghal az egyed, hogy megszülessen az elválaszthatatlan Egész. NEUBAUER PÁL
