Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-02-01 / 2. szám - Neubauer Pál: A zene világa és a világ mint zene

bizonnyal már volt a földön: Élet matematika és zene nélküL Lehet az is, hogy abszolút matematika és abszolút zene csak a mi specifikusan fausti kultúránk ismertető jegye, Spengler értelmében. Lehet az is, sőt válószínű, hogy Bach fugája és Leibnitz differenciál-egyenlete minden más eddigi és eljövendő kultúrának értelmetlen valami. De éppen azt kell kiemelnünk, hogy a mi kultúránkat az abszolút matematika és az abszolút zene jellemzi és így joggal feltehető, hogy ez a két egyszeri és különös jelenség a fausti értelembein vett kultúra speciális és döntő jelentőségű szimbolikus értéke. Spengler sok mély gondolatot fejtett ki e probléma körül és utalt arra, hogy az abszolút zenében és az abszolút matematikában a fausti léleknek a végtelenbe és örökkévalóba való törekvés jut kifejezésre: itt nyer formát az ember isteni eredete. Kétségtelen, hogy abszolút zene és abszolút matematika a mi kultúránk csúcsteljesítménye és mindkettő úgyszólván egy faustikus művészet és tudomány eszményképét eleveníti meg. Az a törekvés, hogy a művészetek és a tudomány minden ágát ily zárt formális értékrendszerré kiépítsük, igen mélyen gyökerezik az emberben: az ember szabadulni akar az anyagi megkötöttség világából, ahol minden viszonylagos és belevetíti magát a tárgytól és tartalomtól megfosztott és megtisztított anyagtalanság szabadságába. Ez az abszolút zene és matematika valódi értelme.

Mert: zene és matematika a fenti értelemben kísérteties módon felszabadult az úgynevezett valóságtól, az emberi szívtől. Ennek ellenére soha sem vesztették el az emberi szívvel való benső kapcsolatot. Mindkettő „embertelenül'" eltávolodott a tudományos világmegértés és világkifejezés követelményétől és látszólag a formák játéka lett, —- ennek ellenére azonban éppen az abszolút zene és matematika a fausti életmegyilvánulás legmélyebb és legmegrendítőbb kifejezése, sőt a legmélyebb kifejezés egyetlen megbízható és megingathatlan alakja. A differenciál-egyenlet minden valóságtól mentesített elvontság és mégis elkerülhetetlen formulája nemcsak a gyakorlati csillagászatnak, filozófiai értelemben pedig a fausti lélek életmegnyilvánulásának. Bach