Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-02-01 / 2. szám - Balla Borisz: Az álarcok és frázisok halála (Második beszélgetés Eibl professzorral)

aszkéta, típusok. Sztálin dísztelen, szürke ruhában jár, koszt­ja nern jobb, mint egy békebeli kis csinovniké. A Nyugatnak két választása van. Vagy — s ez az eshetőség, ha nem tanuk a legközelebbi jövőben vár rá — tengernyi véren, tö­kéletes összeomláson és anarchián keresztül, egy bellům om­nium contra omneš kataklizma szerű felfordulásán keresztül sz á n t ó d i k fel az új világ elé. Vagy pedig nem áll ellen az új erőknek, azaz nem okoz robbantást a régi rögesz­mékhez való ragaszkodással, hanem átengedi magát a kike­rülhetetlen evolúciónak. Kérdező: A világkrizis megszűnését addig, szóval sen­ki nem remélheti . . . Eibl professzor: Gazdasági demagógok lehetnek csak olyan komolytalanok, hogy, mondjuk, kereskedelmi, ár­szabályozó, vagy tőzsdepolitikai intézkedésekre mutatnak rá mint orvosságra. Ezek nem komoly emberek és nem ko­moly szavak, amiket tőlük hallunk. S a politikusok sem ko­molyak, amíg , politikusok" maradnak és nem ébresztik fel magukban a reformátort. Kérdező: A valószínűség tehát, hogy semmiképpen nem lehet elkerülni a mélyreható változást. Eibl professzor: Nemcsak, hogy mélyreható, hanem megrázkódtató változást... A homo oecono­­m i c u s, mint homo politicus, régi értelmében, most végéhez közeledik. A jövő típusa különböző formai válto­zatban, de egyazon alappal: a homo s p i ri t u a I is. Mire kitisztul a helyzet, akár több, akár kevesebb vér és szen­vedés árán, addigra egy ma még szinte elképzelhetetlen istenhívő éis transzcendens világérzés veszi át a vezetősze­repet, mely a különböző most foszforeszkáló mítoszok és még zavart tendenciókból úgy következik el, mint hajnali párák után az egyenletesen felragyogó napkorong. A tekin­télyt nem a pénz és spekuláció-készség adja többé, a mo­torikus erő újra a metafizikai érzés; a dicsőséget a jellem­alkat határozza meg és az áldozatkészség foka. A társadalmi forma kollektív. Ennek a társadalomnak vezetője az, aki asz­­kézist tételez fel s nem az, aki a rábízott tömegekkel spe-

Next

/
Oldalképek
Tartalom