Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-02-01 / 2. szám - Ludo Ondrejov szlovák költő: Martin Nociar Jakubovie (ford. Marék Antal)
Ludo Ondrejov szlovák költő: MARTIN NOCIAR JAKUBOVIE (Napló az életről, szerelemről, halálról és jövőről c. kötetéből) A „Magyar írás" régi programjához hív, mikor egész csokrot ád egy fiatal szlovák költő verseiből, Ludo Ondrejov „Martin Nociar Jakubovie" c. verskötete 1932-ben jelent meg Túrócszentmártonban s a mai szlovák irodalom legfrissebb ígéretei közé tartozik. Ott ragyog e költészeten a szlovák lélek üde, örök naivitásai, de az új nemzedék nagy szociális vágyakozása és emberi igazságérzete is. Ludo Ondrejov olykor a líra legvégső határánál, a lírai próza területén jár. De ott is eredeti. S könyvéből elevenen sugárzik a fejlődésképesség. Ö é s é n. — Szeretlek Téged, ahogyan csak ember a szépséget szeretheti. És ő így válaszolt: — Köszönöm a jó Istennek, hogy legalább megismerhettelek s boldog lehettem életemben én is. Aztán elbúcsúztunk, mert így parancsolta az élet. — Menj férjhez, leányka, hogy megélhess. — S te, Márton menj világgá, hogy megkeresd mindennapi kenyered. Üdvözlet. Eltávozom a szülőházamtól. Itt állok a Temrava tetején, odalent szorong édesanyám öreg házikója. Hozzátok száll üdvözletem ködös messzeségek! Látom az utat, amely erről a hegyről ismeretlen tájakra vezet. S érzem titkos susogástok ... Ti füvecskék, szabadság ibolyaillatú virága: üdvözöllek! Szabad madarak éneke üdvözöl titeket a pirkadó hajnalon. Mire a nap lenyugszik és nyugat vörös virágai áteveznek az égen, láttok majd engem távoli utakon lépegetni.