Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-01-01 / 1. szám - Földessy Gyula: A költészet, mint kinyilatkoztatás
A KÖLTÉSZET, MINT KINYILATKOZTATÁS* Nagy költők, nagy művészeik műveibe élve bele magam, de különösen a mi nagy versköltőink alkotásaiba merülve, régesrégóta érzem és egyre tudottabban és átéltebben, hogy a művészet igazi kinyilatkoztatása a végtelennek, az isteninek, sőt hogy voltaképpen: a művészet az igazi isteni kinyilatkoztatás S a művészetek között leginkább a költészet s azért éppen ez, meirt a többivel szemben ez a legemberibb, legvilágnézetesebb művészet, mert a gondolatok közvetlen közlése csak ennek adatott meg. Megnyugtatásul előre kell bocsátanom, hogy semmi eretnekségeket sem hirdetek. Eszemágában sincs, hogy bármilyen vallási meggyőződést sértsek, ellenkezőleg: a nagy világvallások isteni kinyilatkoztatásszerű jelentőségét és igazságát annál inkább is elismerem, mert ezek eredetükben-lényegükben szintén művészeti-költészeti megnyilatkozások. Az igazság, a jóság, a szépség szentháromságának felbonthatatlan egységében a szépség a világmindenség, a Lét legfőbb formáló elve. Minden, ami látható és felfogható és elgondolható: formája által az. Forma dat esse rei s a forma — amit én az anyagban megnyilatkozó értelemnek, isteninek szeretek nevezni —: maga a szépség. A forma = szépség: a legfőbb lételv. Az emberi elmének világában is a szép az, ami által lesz minden más emberi alkotás, az igazság s a jóság művei is, mert a rend és törvény, amin az egész természet és minden emberi alkotás épül, — forrásuk szerint szépség-ihlette, szépség-kölcsönözte motívumok. Tovább folytatom a költészet, majd a faji költészet és a vallás egymással való kapcsolatát. Ha a kultúra nagy kérdéseiben akarunk eligazodni, itt is vissza kell térnünk a kultúra kezdeteihez, ott leshetjük meg igazi mivoltukban és funkciójukban a kultúra-formáló elveket. A kultúrák hajnalán költészet és vallás közt különbség nincs, a kettő: egy, mindakettő egymásbahullámzóan közös alkotása a magára és a világra eszmélt friss ihletű fantáziának. A hinduknak, a zsidóknak, a görögöknek a költészete egyúttal ai vallásuk is, vagy megfordítva. Ebben a megállapításban semmi komoly kétség namT lehet. De
