Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-01-01 / 1. szám - Földessy Gyula: A költészet, mint kinyilatkoztatás

nézetem szerint, vagy helyesebben: másokon tett tapasztalataim és átéléseim szerint, ez a tény ma is éppúgy igaz, mint bármilyen régen volt. Nekem, magyar embernek, akármilyen .kozmopolita legyek, bármennyire csatlakozzam az egyetemes kereszténység gondolatához, — nemcsak a magyar géniusznak, hanem az isteni kinyilatkoztatásnak is legközvetlenebb és egész lényemet átható formája: a magyar költészet. Az én külön magyar életemet, az én külön magyar sorsomat, hiteimet, vágyaimat, örömeimet, szomorú Ságomat elsősorban azok prófétálhatják az én szívem, az én eszem szerint akik az én nyelvemen írtak és beszéltek és éreztek és gondolkoztak, mert a nyelv nemcsak közlési szerve, hanem részben formálója is az emberi érzésnek-gondolaitnak. Mit nekem Mózes, mit nekem Ézsaiás és Jeremiás és a többiek az ő zsidó népükkel és fájdalmukkal, mikor én magyarul lehellek és fájok. Az én prófétáim Csokonai és Berzsenyi és Vörösmarty és Petőfi és Arany és más nagy költők előttük és utánuk. Nyelv és beszéd nélkül nincs kinyilatkoztatás. Elismerem, tudom, hogy a gondolat más, mint a szó, de nekem testi lénynek, embernek, szó nélkül nincs gondolat. S hozzám csak azok a qondolatok lehetnek közvetlen közelségben, amelyeket nemcsak a lelkem, hanem a testem is felfog. A gondolatot elanvagiasítja a szó és minden nyelvben másképen és másképpen. Azt szokták mondani a műfordítás kérdésében, hogy egy bizonyos költeményt más nyelvre csak a maga saját versformájában szabad fordítani, mert a költemény hangulatát már a külső forma is megszabja; a hexameterben írt Iliászt alexandrinusban fordítani nemcsak a vers formai hangulatának teljes megváltoztatását, hanem a költemény egész szellemének meghamisítását idézi elő. íqy van ez a nyelvekkel is s a szónak sokkal mélyebb és gyökeresebb értelmében: mivel más és más nyelvekben az ugyanazon fogalmat jelentő szavak hangjai nem fedik, nem fedhetik egymást, ezért jelentésükben sem felelhetnek meg teljesen egymásnak, igen sokszor még a tapasztalati fogalmak sem. A német „Berg" valami egész más jegyű, más tartalmú szó, mint a „hegy", az egyik valaminek a rejtését, a, másik: a külső felület csucsbahegybe emelkedését fejezi ki. És az is tény, hogy a szavak hengtestük révén is máskép kapcsolódnak, aszszociálódnak, szükségképen más minden nyelvnek nemcsak szó-, hanem gondolatkötése is, más a hang