Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-02-01 / 2. szám - Szabó Pál: Kaland a kültelken (Részlet az író Pénz és pénz c. regényéből)

téglára és milyen könnyen fellehet azt markolni a téglával együtt! De egyik munkás éppen akkor nézett arra, a hús ott maradt, de a tégla csakugyan haza került.

Hát így van. És most Bori ragyogó arccal hallgatja, hogy kong a tégla>, aztán féktelen örömében rázendíti, de csak úgy lányosán, szemérmesen:

„Nagyapám míg kicsi vót,

Nagyon szerette a csíziót . . ."

Közben a kanalakat, tányérokat szedi össze az asztalon és énekel, énekel. A téglán vigan kopog a kalapács, a Bori szájából vígan száll a dal és a megfeszített Krisztus sé szenved úgy a falon.

Télben, délután olyan nagyon hamar a falra települnek az árnyak és Bori kicsit félre húzta a vászonfalat az ablak iránt. Mert ha úgy esett a sor, hogy Bori el akart tűnni a műhelybe járó emberek elől, a nagyvirágos ágytakarót felakasztotta két végénél fogva az ekőre odavert szögekre és kész volt a közfal. Perc alatt szétnyította a nappal ágy, éjjel szekrényt, vagy hasonlatilag és használatilag megfordítva, aztán ráfeküdt. Feje alá tette a kezét és olvasott. Mert könyvtára is volt Borinak, melyek szép, sárga fedelű könyvek kapták a főszerepet Legkivált egy, a Füttyös Dán. Nagy betűvel, ahogy éppen Borinak jól esett.

De ma délután nem olyan jóízű ez a könyv, mint tegnap, meg azelőtt. Mintha fakult volna a Dán szerelmes szava, füttye se úgy cseng a délutánba és a babája sírása nem igazi sírás. Vagy mindezt csak az ígért cipő csinálta volna? De mégis belémerül a hős szerelmes küzdelmeibe a lóval a lányért, a lánnyal a kutyáért . . .

— Bori, én beszaladok a városba. Ha keres valaki, jövök azonnal, — mondotta Selymes mester és Bori azt mondta, hogy jól van. Csak menjen, ha> dolga van. Látta, hogy apja készülődik, mert az árnyak keresztül szoktak hajolni a vászonfalon.

így, könyvvel a kezében múltak el Bori fölött a délutánok. Gyönyörű muzsikává csendült lelkében a klinger-tégla