Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-02-01 / 2. szám - Szabó Pál: Kaland a kültelken (Részlet az író Pénz és pénz c. regényéből)

palni hoztak a külváros lakói. Volt olyan, amelyik csak egy nap volt a lábán, de voltak aztán olyanok is, a rosszabbak közül leginkább, melyeket egész héten át hordott, hogy majd, ha másik kerül, avval váltsa fel. így nőtt, szépült a Bori. Tán azért van, hogy senkinek nincsen olyan gangos já­rása a kültelken mint neki . . . A kisember zavarban volt, mert nyilván, otthon nagyon rá­parancsoltak, zavarában újra a tűzhely felé kapott, de aztán rémülve csukta be1 az öklét jóeleve. — De mester úr, kérem, aztat mondta anyuka, hogy tes­sék megcsinálni, mert nem tud kimenni a házbúi. — Jól van jól, na. Jöjjetek el érte estére, addig megcsi­nálom. Hanem a pénzt hozzátok, hallod? Kerekén ötven fil­lért. Nem felejted el? ötven fillért — magyarázta a kisem­bernek a mester és arra gondolt, hogy éppen ma reggel hoztak be egy pár vadászcipőt, jó lesz az a Borinak, míg másik kerül. Igaz, hogy vastag talpú, nagy, nehéz cipő, de hát tél van most, hideg van most. — Kézit csókolom! — köszönt a kisember és egyálló he­lyében megfordult, felkapaszkodott a kilincs után. Bori felkelt az asztaltól, kinyujtózkodott. Öt nem érdekel­ték ezek a cipőpanamák. Csak legyen, ez a fő. Feltette a székre egyik lábát, megtapogatta a cipőt, mintha búcsúz­­kodna tőle. Aztán bedugta lábát a szék rácsa közé és suty! már lent is van. Aztán másik lábát tette oda, arról is a föld­re hullt. Ott maradt Bori mezítláb, szál szoknyában, de mo­solyogva. Mintha angyalok vetkőztették volna le. Percig gyönyörködve nézte meztelen, de csakugyan szép és pará­nyi lábafejét, egymás mellé rakta, ujjait begörbítette, majd szétterpesztette, aztán térdig felhúzta szoknyáját. Kecsesen előre hajolt. — Édesapám! Úgy-e szép lábam van? Selymes mester bosszankodva nézett Borira, aztán felállt, így, ahogy állt, valósággal óriás volt a mester. Feje csaknem a gerendát érte, kicsit meghajolt, odább lépett, de olyan volt ez a lépés, hogy az idegen azt hihette volna, hogy azonnal keresztül lép az asztalon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom