Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-12-01 / 10. szám - Muhoray Elemér: Szinház, film, rádió

a r e „Athéni Timon"-ja újjá­született, és hogy ez a félel­metesen korszerű dráma szín­padot kapott, de külön sze­rencséje színpadnak, drámá­nak, hogy Szabó Lőrinc vé­gezte el a fordítás munkáját. 'Ötven éve feküdt ez a darab és azóta nem akadt színigaz­gató és költő, akik ezt a ta­lán legigazibb Shakespeare­­drámát előadásra érdemesí­tették volna. Szabó Lőrinc a költő szeretetével, ihleté­vel fogadta fel „Athéni Ti­ni o n"-t sajátos költészete szeretetébe. Újjászülte, ellát­ta művészi korszerűséggel és saját külön költői jegyével. Felismerte a dráma valósá­gos lehetőségeit és meg­érezte, hogy a darab sikere a nyelven, a szón, a szöve­gen nyugszik, a szóval áll, vagy bukik. Szabó Lőrinc nyelve olyan hallatlanul gazdag muzsika és szókincse olyan bőséges, hogy teljesen hatása alá ke­rítette nemcsak magát a szín­padot, hanem az előadás minden művészi tényezőjét. Szabó Lőrinc fordítása a mai magyar nyelvet helyezte az előadás tengelyébe. És a mai magyar nyelv, a mai ma­gyar költő nyelve első csa­táján teljes győzedelmet ara­tott. Még ezen túl is eredmé­nyes tudott lenni, mert sokat hányatott első-színpadunkon, a művészet kényszerítő ere­jével szinte új, egy egészsé­gesebb játékformát tudott kikényszeríteni. Ebben a költői kiteljesülés­ben eltűnnek a színpad mes­terségbeli hibái is, — amik főként a dramaturgiából és a rendezésből adódnak. Ezen­kívül jótékonyan segíti a szí­nészek játékát. Néhányan az ő segítségével a színjátszás csúcsáig tudnak emelkedni, — Somlyay Arthur, Su­gár Károly és Makláry Zoltán ezek. Az előadás jó kiegészítője Farkas Ferenc kísérőzenéje. A díszletek új­ból igazolták Horváth Já­nos annakidején elvitatott tehetségét. AZ ÚR KATONÁI. A legnagyobb meglepetés­nek hatott, hogy a más be­állítású Magyar Színház a versengés nem is feléjedo­­bott keztyűjét magasan meg­lobogtatva, egy szellemi-érté­kű színpadi művel jelentke­zett versenyre. Nagyon keve­sen hitték ezt, csak azok re­mélték, akik tudták, hogy H e­­vesi Sándor is szerepet vál­lalt a színház művészi ügyvi­telébe. Hevesi Sándornak még ma is legbelsőbb szüksége a színház és tele van friss, kor­szerű, újító törekvésekkel. És ami talán legnagyobb érde­me, neki van a legteljesebb gyakorlati tudása is. Emmet Lavery jezsuita drámája eredetileg a hit nélkül hívő amerikai tömegeknek íródott. (Megírása ismerve az ameri­kai viszonyokat, önmagában is bátor cselekedet.) Heve­­s i Sándor a darab átülteié-

Next

/
Oldalképek
Tartalom