Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-12-01 / 10. szám - Művészet - Brogyányi Kálmán: A Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság művészeti osztályának kiállítása

Két olaj portrét és egy kompozíciót állított ki. Pór határ rozott és kiforrott egyéniség. Túljutott azon, hogy valamely iskola keretei közé helyezzük. A postimpresszionizmussal indúlt, de egyénisége önálló élmények és kifejezési formák birtokába juttatta. Feketés, széles kezelésű vásznain jellemző ereje a legszűkebb festői előadásra szorítkozik. Színskálája szűk, a tónusok finom jelzésével csekély szín határai között, teszi a kifejezésben gazdaggá képeit.

Gwerk Ödön már teljesen szlovenszkói. A Selmecbányái hegyes dombos vidék pátosszal teli ábrázolója. Képei kompoziciós felépítésükkel, frappáns beállításukkal hatnak. Üj pasztelljeiben a leggazdagabb formában érvényesül a gwerki hatás: darabos formák ritmusai, kanyargó vonalzás a rajzban, ami mind olyan erőtelivé teszi képeit.

Schubert Gyula a másik tájképfestő. Egyéniségének igazi területe az intim aquarell. Balatoni és kisalföldi aquarelljeiben megkapó hatásokat tud előadni a felhő és víztükör témájából. Valóságos üdítő poézisként hat művészete.

Prohászka István nyerte el a Csehszlovákiai Magyar Tudományos Irodalmi és Művészeti Társaság egyik aranyérmét. Munkái eddig a legpropagativebb erővel bírtak az összes kiállított alkotások között. Valami különös egyéni stílussal mintegy rajzolja képeit Környezetének élete rendkívül dús témát nyújt számára. Éles megfigyelő. Képeinek rajzbeli tartalma felülkerekedik a festői viziószerűségen. Jellemző ereje által mintegy fölszabaditottnak érzi magát a képszerű kidolgozástól. Vonalak, dekoratív foltok, kidolgozott részek váltják egymást ugyanazon kép felületén. A lényeg: a kép tartalmi kifejezése. Ebben rejlik Prohászkának meglepő frissesége és újszerűsége a szlovenszkói festőművészet területén. Az élethez, környezetéhez fordúl témáért, épikus egységben ragad ki egy-egy mozzanatot. A való tapasztalatnak ez a meggyőző ereje, amihez mindenki érez valamilyen közösséget, akinek napjai itt folynak Szlovenszkón, olyan valóság művészetté emeli Prohászka képeit, melyek külső megértéséhez a közönség már magával viszi mindennapi életében a szükséges tapasztalati elemeket. Belső festői tartalma is változatos: a színek töretlen erejükben, nyersen kerülnek egymás mellé; fehérek és szürkék szigetelik el őket egymástól. Prohászka művészete túl minden esetlegességen egyedül képviseli a kiállítás összes művészei között azt a valóság művészetet, amiért annyi küzdelem folyik most.

Lőrincz Gyula a Társaság másik kitünteti művésze. Négy temperával és egy csoport pasztellképpel szerepelt. Képeit