Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-12-01 / 10. szám - Művészet - Brogyányi Kálmán: A Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság művészeti osztályának kiállítása

erős átéltség és a fiatal művésztől rendkívüli festői tudás jellemzi. Kompozíciói zártak, a vászon felületén levők. A formákat lágyan, ritmikus hajtással fogja be a kontúr. Erősen tompított, szűk határok közé szorított színekkel dolgozik. A jelen kiállításán a vörös-barna színek az uralkodók. Tarkaság nélküli szinességre törekszik. Ezt színeinek finom tónus modulációjával éri el. Pasztelljeiben elmosódnak a tárgyak testiségei. Víziószerűen fogja fel őket. A távolság finom fátyolozottságában hatnak igy.

Weiner Imre kiállításainkon eddig szokatlan kifejezési stílussal jelent meg. Előző kiállításain bemutatott alkotásai már sejttették, hogy a forrongó művész letisztulása a festői nyelvben szokatlanul újat és művészit fog jelenteni. És ime: a jelen kiállítás művei, a szürrealista kompozíciók, teljesen új művészi világot tárnak szemeink elé. A szürrealizmus kifejezési lehetőségeit különös egyéni felfogással tágította ki Weiner. Megfosztja a kompoziciós teret eddigi jelentőségétől: a tér irreális felfogásával és meglepő asszociációs kapcsolatok létesítésével kapcsolatot teremt a tudatalatti és a tudatban levő világ között. A képek igy egész gondolat sort fűznek föl a tudatmezőben levő emlékekből. Kompozíciója centrális marad, a kép elemek is megőrzik eredeti formabeli jelentőségüket, csak értelmüket változtatják meg. A képek szinességével még jobban aláfesti a téma érzéstartalmát, mely testetlenül nyomon kíséri minden részletében a kép szimbolikus felépítését.

Reichental Ferenc nagy vásznaival megbontja a művész egységes fejlődéséről vallott felfogásunkat. Az előző kiállításokon bemutatott vásznaiban még absztrakciós formafelfogással dolgozik. A jelen kiállítás műveiben már a naturalizmushoz való teljes visszatérésről tesz tanúságot. Igaz, a valóság formái tudatos elrajzolásban, a monumentálissá fokozott torzításban jelennek meg képein. A régi képforma a tér hármas beosztásával mégis visszatért. A belga Permeké hatása érzik jelen művein. Virtuóz festői tudása, a képeiben megnyilvánuló kompoziciós erő mégis érdekessé és gazdaggá teszi képeit.

Stern Ármin „Dób" kompozíciója régebbi alkotásai közül való. A téma dramatikus felfogása még a régi nagy kompozíció tradíciója felé utal. Felépítése és kidolgozása impreszszionisztikus. A plaszticitás és a mélység elvesztéséért kárpótol a színben. Tanulmányfejei, csendélete és különösen a kiállított proletárlányka képe sokkal erőteljesebb vonásokban mutatják be a művész egyéniségét. Sehová, sem sorozható be határozott jelleggel, a naturalisztikus látást