Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-12-01 / 10. szám - Művészet - Brogyányi Kálmán: A Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság művészeti osztályának kiállítása

BROGYÁNYI KÁLMÁN: A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR TUDOMÁNYOS, IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI TÁRSASÁG MŰVÉ­SZETI OSZTÁLYÁNAK KIÁLLÍTÁSA A Csehszlovákiai Magyar Tudományos Irodalmi és Művé­szeti Társaság első önálló kiállítása f. évi október hótól november hó 4.-éig tartott a Szlovák Művészház összes ter­meiben. A kiállító tizenhét művész kevés híján Szlovenszkó teljes magyar képzőművészetét képviseli. A rendezés tel­jesen zsűri nélkül folyt le, így maradéktalanul fejezi ki azt az utat, amit a szlovenszkói magyar képzőművészet meg­tett az utolsó évek kiállításai után. Mind a tizenhét kiállító önálló egyéniséget képvisel. Mű­vészetük egymás mellett színes mozaikként hat. Ebben a változatos különféleségben sajátos szlovenszkóiság rejtő­zik. Különféle nyelvek és kultúrák közé ékelve, különféle hatások alatt tevődött össze művészeink egyénisége. A párisi iskola, a német és francia hatások alatt fejlődött mo­dern cseh festészet, elkeveredik az új nemzeti stílus kiala­kítására törekvő szlovák művészet hatásával. Ez az utóbbi különösen a szlovenszkóiságot hangsúlyozza. Innen kapjuk a specifikus szlovenszkói témát: a tátraalji tájat, a népvise­­letes parasztot, a Vág romantikáját és a fenyőket. Kis terü­letünk így a különböző kultúrák és művészetek zajlásában egy kis szigetet alkot, amelyet állandóan mosnak az idegen kultúrák hullámai. Acélos és kemény itt a levegő, erős egyéniségre van szükség, hogy megtudja őrizni mondani­valóinak eredetiségét. A most kiállító művészek sokfélesé­ge, frisessége innen származik. Stílusukban visszatükrözik környezetük művészi hatását, de valami öntudatlan eklekti­cizmussal vigyáznak mindég arra, hogy egyéniségükön ke­resztül megőrizzék szlovenszkói magyar művészet egyéni vonásait is. Pór Bertalan a kiállítás legkiforrottabb egyénisége. Az ő művészeti fejlődése és jelentősége a budapesti művészeti élet krónikájában örökítette meg magát. Tagja volt a „Nyolcak" társaságának, ök jelentették be a magyar mű­vészetben az új művészeti irányok jogát. A forradalmak után el került Pestről és állandó párisi tartózkodását meg­osztotta szülőföldjével, Szlovenszkóval. A nyarat mindég itt tölti. így kapcsolódott be a szlovenszkói magyar művé­szeti mozgalmakba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom