Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-12-01 / 10. szám - Kritika - Marék Antal: Szabó Pál: Anyaföld
is lakik egy szobában, a szoba, négy sarkában, gyerekestől, öregestől, ott élnek egymás szeme láttára ott szeretik egymást a gyerekeik előtt s ott gyűlölködnek Isten ellen. Mennyi tragédia van abban, hogy azon a koradélutánon belép Csontané a besötétített szobába, elvéti a bölcsőt s a gyűlöletes Gulyásné szánandó gyermekét teszi dús mellére a maga gyereke helyett. Egyébként a szín a gazdasági udvar, a pitvarok ajtaja nyitva, gyerekek á'lnak álmosan az eresz alatt s szállingóznak a nyárfa felé. A szobákban a babona sötét árnyékai kószálnak. Csonta Tercsa a csodálatos szépségű béresleány az egyetlen meleg pont, az ő fura nőiességével, vágyaival, kettős szerelmének tragédiájával. A földbe cövekelt ágyak szörnyű nyilvános intimitása nem mérgezte meg tiszta gyermekes nőiességét, szereti Józsit, de tetszik neki a kulcsár is. Veszedelmeken át mégis a Józsié lesz, ősi ösztönök parancsa szerint^ emberi és isteni törvények ellenére. Csonta János, Tercsa apja kivágyakozik ebből a pokolból, földet akar venni s faluban letelepedni, ősi vágyakozás ez a föld felé, tízezer hold árnyékában s iszonyatos ölelésében ért s nőtt ez a vágy. A bűn útját egyhamar megtalálta s csodálatosképpen minden lopása, amivel maroknyi földjét növelte, az író elgondolásában nem bűn. Nem bűn, mert egy szebb életet akart, egy kevésbbé nyomorúságosat, mint az eddigi. Egyedül akart lakni a saját házában, a saját földjét akarta megművelni, a saját kenyerét akarta enni. Az író nem büntette meg bűneiért, sőt különösképpen ö lett a, csősz, ő vigyáz később a határban az uraság vagyonára. Aztán változik a szín, az uraság kastélyában vagyunk, egy másik világba pillantunk be. Valahogyan ez sem külömb a béresházak é'eténél. Az enervált úrnő, akinek kegyéért ott leselkedik az operaénekes, az úr, akinek a mindenkori szobaleány a szeretője s aki primadonnás városi életbe alaposan elfáradt és elszegényedett, könnyű alakok ahhoz, hogy Szabó Pál a parasztság apoteozisát s igazságát minél magasabbra vetítse S itt ismerkedünk meg a tízezer hold uirasági földi közvetlen szomszédságában haldokló faluval, a paraszt kielégíthetetlen földéhségével s az ebből kiszakadó csillapíthatatlan gyűlöletével. Mindez nemcsak külön fejezet volna, hanem külön regény, ha a Csonta gyerek tisztái tizennégy tavasza nem tetszett volna meg az úrnőnek s nem rendelte volna be maga mellé szolgálatra. Megható a kis béresgyerek kínlódása az úrnő körül. A pubertás forrongó esztendejében vergődő Laci gyerek örökké idegen marad ebben az úri világban
