Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-12-01 / 10. szám - Kritika - Marék Antal: Demjén Ferenc: Hegyek alján
s a nagy szerelme után csak az író szeretete tépi ki ebből a miliőből tisztán s végérvényesen. Szabó Pál mindezt meleg lírába olvadt hangon mondja el. A falu felett virradó nappalok és éjszakák sorsa felett aggódó szívvel áll s érző szívveli rokonszenvez. Itt-ott ez a rokonszenv természetesen meghamisítja a tényeket, az igazság kedvéért túloz, de szándéka tiszta. Alakjai elevenek, élnek és cselekvők. Honi talajon mozognak s lépéseik csupán akkor válnak bizonytalanná, ha megszokott környezetükből kiragadja őket, ha életük szűk kereteit meghaladó problémák elé állítja őket az író. Természetes eszük azonban ezeken is átsegíti őket s csak egészen ritkán fordul az életük a tragédia felé. Szabó Páliban megszólalt a föld s aki egy regényes történet mögött olvasni tud, az nagyon, d|e nagyon sok mindent megért az Anyaföld sorai mögött. A magyar irodalom öröme és büszkesége Szabó Pál s mi amellett, hogy tehetségéi regisztráljuk, várakozást érzünk a továbbiakra az íróval szemben. Hisszük, hogy ez a várakozás nem hiábavaló, mint ahogyan bizonyos, hogy az elvetett mag is kikéi, mikor a processió odaérkezik, hogy megszente'je a pap a zöld vetéseket. MARÉK ANTAL: Demjén Ferenc: HEGYEK ALJÁN Beregszász, Merkur-nyomda kiadása Nem raffinált líra ez s nincs sem égen, sem földön rokonsága. Valaki érkezett egyszerű szavakkal, mesél az erdőtől, a gyíkról, amelyikre rálép, egy ifjú asszonyról, akinek kezében, szilkében az ebéd s a háta megett egy fekete puiliikutya kullog, a fák alatt kaszát kalapálnak az aratók. A költő ott álmodik környezete csodáinál. Túlságosan elfoglalja fantáziáját mindaz, ami tulajdonképpen maga az élet, maga a valóság. Csak a végén mesterkedik, amikor egyegy vers utolsó soraiban önálló véleményében csattanót ad. Nem várt feljajdullás a versek vége,, lélekbe markoló fájdalmas valóság. Legszebb verse az Egy leány beszél című. Ha hazamentem este az irodából az acélbillentyűktől reszket ujjam és bántja szemem az égő villany. És nézzétek csak! Az anyám a tűzhelynél készíti a vacsorát,
