Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-12-01 / 10. szám - Féja Géza: A szlovenszkói magyar tudat

és ilyenkor tűnik ki a gyökerek élettani és történelmi fontossága. A szlovenszkói magyar szellem életéből e gyökerek hiányoztak s ha megvoltak: túlságosan ön­tudatlan sorsot éltek és homályos ingerekként mozdul­tak öntudatlan mélységeikben. E gyökerek nélkül a tudat képtelen egyetemes ha­tású törvényeket s életmérleget készíteni. S éppen ezért: osztályok, nemzedékek, alkotó egyéniségek ijesztő szakadékokkal távolodnak el egymástól. A szemben álló és harcos felek pedig nem is sejtik több­nyire, hogy lényegében milyen mély történelmi fájda­lom és hiányérzet jelentkezik bennük és küzdelmeik­ben. Talány hálásabb dolog e tényt elkendőzni s leta­gadni, de beismerés és önismeret nélkül hiába gon­dolkozunk életútról. ★ A szlovenszkói magyarság életét és kultúráját csakis a belső erők magasrendű és bölcs ökonómiája ment­heti meg. Világos tehát, hogy első sorban is „beszá­molókra" van szükségünk, kik az erőket felmérik és rendszerezik. A valóság az, hogy még Keletszlovensz­­kó és Ruszlnszkó magyarsága is alig tud egymásról, semhogy az egyes magyar tájak, szigetek faji s em­beri, kultúrális és élettani jelentőségével tisztában volnánk. A szlovenszkói Kriza mindmáig éppen úgy hi­ányzik a maga népköltési gyűjteményével, mint a szlovenszkói Kós Szlovenszkó építészeti kincsének összeböngészésével s újjáteremtésével. Nem ismerjük Szlovenszkó magyar népkultúrájának jelentőségét s alig tudunk valamit a szlovák és ruszin művelődés tör­ténetéről és mai helyzetéről. E nagy adottságokat ki­kerülve pedig hiába akarunk európaiak lenni, mert legfeljebb gyökértelenek leszünk. Kodály és Bartók tanúskodnak róla, hogy érdemes lett volna a befelé vezető úton elindulni és gazdago­dás, egészen sajátságos emberi kibővülés volna szá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom