Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-12-01 / 10. szám - Féja Géza: A szlovenszkói magyar tudat
murikra a célba jutás. (Ki tudja például, hogy Kodály Háry Jánosának híres bordalát Alsó-Szecsén jegyezte fel?) Követőjük sajnos alig akadt. * A fiatalok szociográfiai útja s a szervezőké egyaránt fontos. De a döntő „csapás" mégis az alkotókra vár, a teremtők szemére, hogy a tapasztalati anyagból szintézist csináljon, melynek erejével irányítani tudja a szellemi fejlődés rúdját. S az alkotók feladata elsősorban a tudat kiépítése, különösen válságos napokban, mikor a szellemi sors erejének és teherbírásának foka: életkérdés s talán egyetlen biztos vár, melynek falai nem múlandó kövekből valók. Szellemi kháoszból nőhetnek egyes ritka, érdekes és értékes virágok, de mindez nagyon kevés a tömegek kultúrközösséggé való érlelésére s szellemi megmentésére. Ady nem is olyan régen az írónak az „őrizők" feladatát adta. E nagy és gyönyörű feladathoz, melyet biblikus tisztelettel őrizünk, most még a „mentés" feladata járul: nem elég figyelmeztetnünk a közösséget arcára, gyökereire és sorsára, hanem fel is kell mutatnunk mindezt s esztétikai és etikai vonzóerővé, csúccsá kell érlelnünk. ★ A minap panaszkodott egy szlovenszkói idősebb magyar író, hogy Szlovenszkó nem mélyedhet akkora történelmi és irodalomtörténeti gazdagságba, mint Erdély. Részigazságot mondunk s megnyugtatjuk vele lelkiismeretünket Igaz, hogy Szlovenszkó történelmi és irodalomtörténeti múltja nem integrálódott olyan természetes egységekbe, mint Erdélyé, de gazdagságát és jelentőségét senki sem tagadhatja. Inkább az a baj, hogy nem ismerjük. Bornemisza Péterek éltek itt a protestáns korban. A török világban gyüjőmedencéje volt a menekülő rajoknak s végtelenül érdekes népi összefolyás történt a határai között. Zrínyi Miklósnak itt szervezkedett a
