Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-12-01 / 10. szám - Kossányi József: Kötésem vagyon… (vers)
KOSSÁNYI JÓZSEF: KÖTÉSEM VAGYON ... Végtelen javakkal vagyok áldott s mint jókedvű, szives óriások m’gam után mély, termékeny barázdákat szántok. Mezők nőnek utánam pipaccsal'!, virággal és aranyszínű mesékkel ékes*, hetyke tájak. Piros magot szórok örök mozdulattal!... alázatos rozsfejek csókolják orcámat fogják át derekam kenyeret ígérve ha eljön madj a tél... Szertelen a kedvem mint az ős elemek .. . Kötésem is vagyon Istennel, emberrel vizekkel, erdőkké'i... Tenger és rengeteg zúgó, ismeretlen világ fényét hordja homlokom és örök virágzás a részem. A Szentlélek búg bennem és szép piros jeleket árasztok falumra szántókra, dűlőkre, hogy lássák .az utakat sáros sovány lovak szomorú szekerek eltévedt emberek ...
/
