Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-12-01 / 10. szám - Neubauer Pál: Ezer esztendő egy nap. Részlet "A hiányzó fejezet" című új regényéből
két,... Csak egyetlenegy körülményre emlékeztem most vissza kellemetlen és szorongó érzéssel: ennek az állatnak a szeméből gyakran sötét fenyegetés szikrázott, sokszor szinte megbénított, úgyhogy szinte az ájulás környékezett^ Az erre való visszaemlékezés egy másik dolgot idézett föl bennem: éreztem azt a nehéz levegőt, amely ilyen pillanatokban megtöltötte a szobát... izzó szél voltaképpen,, amely a lélegzést megakasztotta, hogy az ember szinte fu1'dokolt... Most, amikor az emlékezés erősebbé vált bennem, mint a pillanat valósága, világosan és borzadállyal éreztem ezt a szelet. Nekitámadt a torkomnak, mintha fojtogatott volna,, visszatámolyogtam és gyors mozdulattal fölszakítottam nyakamon a gallért. Félelmetesen zúgott halántékomban a vér, testem minden pórusából izzadtság szakadt... Mi az, őrület támadt rám? Szemeim kisértetet látnak? Velence! Hiszen Velencében vagyok... S nem a Ganges partján, a bűvészek és a fehér majmok országában... És valami, egész világosan láttam,, mégis elsurrant mellettem! Láttam? Talán csak hallottam... vagy csak a szagáról éreztem meg... vagy talán csak ... De már elmúlt az egész! Kisértet? Lidércnyomás? Romlott idegek? Nem könnyű dolog Marco Polo mellett élni! Lassan bementem a házba és miután nyakamon megigazítottam a gallért, beléptem a nagy terembe, ahol a család vacsorázni szokott. Mily nagy volt a csodálkozásom, amikor az asztalnál családja és néhány vendége társaságában ünnepies öltözékben láttam Marco Pólót. Maffio Polo, űramnak aggastyán nagybátyja is ott ült pompás ruhában és ez teljesen zavarba hozott, mert sok esztendő óta,, talán uram atyjának Niccdlo Pólónak halála óta nem hagyta el többé házát és ennek már hét esztendeje. — A szekretárius jókésőn jön! — kiáltott kedélyes iróniával Maffio. — Megmondhatná aiz okát a késésének? Egy kicsit sápadt a szekretárius! Jöjjön ide és igyék előbb egy kehellyel! Az asztalhoz mentem és ekkor láttam, hogy már valamennyi fogást elfogyasztották. Agyamban számok kalapáltak: nyolc órakor mentem el Marco Pólótól... egy negyed! óránál kevesebbet állhattam a palota bejáratánál . .. — Magister Maffio! — kiáltottam föl megkínzottan. — Hány órakor jött be a házba? — Nézzétek és halljátok őt! Hét esztendő óüa első Ízben vagyok itten és ő az órát akarja tudni ... Minek tudni az órát? És mért néz rám olyan megba bon ázott an? Inkább
