Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-12-01 / 10. szám - Neubauer Pál: Ezer esztendő egy nap. Részlet "A hiányzó fejezet" című új regényéből

Előre kell bocsátanom, hogy Marco Pólót ezen az estén csodálatos vidámság öntötte el s én azt hittem, hogy ez nem más, mint az életműve befejezése fölötti mély megelégedésének visszfénye. Szabadon lélegzett, mintha végre levezekelt volna valami terhet, ami egész életén át nyomta le'ikét, szabadon lélegzett és egész lénye tele volt fölszabadultsággal és nagy-nagy harmóniával. Dante éjjeli látogatása óta többé soha nem történt meg, hogy ruházatára ügyet vetett volna s esti diktálás után mindig magánosán költötte el vacsoráját. Senki, még 5 legkedvesebb leánya, Monna Moretta sem zavarhatta meg magányát a könyvtárszobában, s amikor arra kérték, hogy térjen vissza a fiatalság körébe, ezt oly nyersességgel utasította vissza, hogy senki sem tartotta volna rá képesnek ezt a nemes, jóságos embert.

Nyolc óra tájban eltávoztam a könyvtárszobából és a ház kapuja előtt álltam, amíg az esti árnyak leszálltak. Utolsó szavain gondolkoztam, de minden hiábavaló volt, nem fogtam föl értelmüket. Nem értettem szavait, de azok fölgyújtották véremet és rám nehezedtek... Ahogyan akkor mondtam magamnak, valószínűleg azért éreztem ezt a nyomást, mert az értelmüket nem értettem, de a bennük levő borzalmat jól sejtettem. Isten és apokalipszis, mely az emberiségre szakad... A jövendő századok homálya... Visszaemlékeztem arra, hogy végrendelete esztendejének, tehát 1314-el kapcsolatban hat évszázadról beszélt és tanácstalanul, kétségbeesetten kabbalisZtikus számokkal kezdtem küzködni... Hogyan lehetséges ez?' Hát vaksággal vagyok megverve, érzékeim annyira tompák, hogy semmit nem értek, holott én vagyok a kiválasztott, hogy saját fülemmel hallhattam a titkok kinyilatkoztatását és a saját szememmel láthattam Marco Pólót, mesteremet. Mind a hetven oldalt, az egész „hiányzó fejezetet" a saját kezemmel írtam |e... A hiányzó fejezet az egés^ világnak hiányozni fog, egyedül nekem nem és éppen én legyek az, aki nem érti?... Miről is van szó voltaképpen? Mi is ez a történet, a fehér majmok országáról szóló történet?... A fehér majmon, amelyet Marco Polo magával hozott Velencébe és amely elszökött, a fehér sörényén kívül semmi különös jel nem volt és még a legvérmesebb képzelet sem láthatott benne természetfölötti lényt,, nemhogy jövendő apokalipszissel lehetett volna összefüggésbe hozni... Az én uram a Ganges vidékén tanulmányozta az állatok nyelvét, s közte és fehér majom közt valóban volt valami értekezési mód, die ez sem múlta fölül az ember és állat közötti szokásos viszony mérté