Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-12-01 / 10. szám - Neubauer Pál: Ezer esztendő egy nap. Részlet "A hiányzó fejezet" című új regényéből

dokon át ha történik egyszer. Mennydörgő vihart hallottam a tenger felől tombolni. Ciklopszi felhők száguldottak feketén a mennybolton át. Az uram, az ablak, ,3, szoba, az asztal a homályba veszett: Marco Pólót elnyelte a homály. Záporral, jégesővel, mennydörgéssel zúgott át >3. városon a vihar, de ez nem tartott tovább, mint harminc lélegzetvételig. Azután a dolgok körvonalai egyik a másik után megint előtűntek és minden csendes és békés volt, mint előbb.

— Hozd

ide >3i kéziratot és tedd erre az asztalra! — parancsolta uram anélkül, hogy megmozdult volna. — A munkát befejezzük.

Mindent gondosan előkészítettem. A hetven új oldal hamarosan a» helyén volt. Marco Polo életművének egy példánya tehát teljes lett, egyetlenegy teljes példány a világon.

— Hagyj

egyedül, mert most el akarom rejteni.

Elhagytam a termet, vissza nem tekintettem. Odakint kimond hatatlan uil csendes, lágy alkonyat fogadott. Nyolc harangkongás szárnyalt át a levegőn a közeli toronyból. Velence belesüppedt az esti szürkületbe.

•k

Följegyzéseimnek végére jutorttam és most még arról a másik jelenetről kell beszámolnom, amelyről előbb már említést tettem, s amely ennek az életnek 3 rejtélyét talán megvilágíthatja, vagy esetleg még megfoghatatlanabbá teszi. De én föladatomat nem tekinthetem megoldottnak s földi hivatásomat befejezettnek, ha az emberek elől elrejteném ennek a végnek minden borzalmait. Mert én túléltem uramat és én vagyok az egyetlen,, aki ismeri ennek a halálnak az igazságát, mely életének igazsága is volt. És ha valaha az az apokalipszis, amelyről ő nekem beszélt, átzúg a földön, akkor ez a kulcsa a borzalmaknak és az igéző varázsszó az elűzésükre.

Szerény és mindenesetre egyűgyű följegyzéseimnek eme pontján mélyen és szégyenletesen érzem tehetetlenségemet, hogy az eseménynek még akár 13 külsejét is le tudjam írni közönséges szavaimmal. Dante, az infernális flórenci költő kellene, hogy legyek, hogy előadhassam, amit én átéltem és emiről rajtam kívül senki sem tud. De Dante, aki Marco Polo házába átkot hozott, számomra végleg eltűnt. Csak a magam erejére támaszkodhatom és a következőkben arra fogok törekedni, hogy az események egymásutánját az igazságnak megfelelőleg betartom, s a lelkem üdvösségére esküszöm, hogy az igazat mondom.