Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-12-01 / 10. szám - Neubauer Pál: Ezer esztendő egy nap. Részlet "A hiányzó fejezet" című új regényéből

lesz a címe: „A hiányzó fejezet"... De csak hatszáz esz­tendő múlva és ha te a titkot elárulod ... — Engedtessék meg nekem most valamit megismételni... — Tudom, mit akarsz mondani. Emlékezzél vissza,, éppen most huszonöt esztendeje annak,, hogy a genovaiak fogsá­gában lediktáltam utazásaim, s a kánok kánjának, Kublaj kánnál és a Ganges partján való életem történetét és eb­ből született meg a könyvem. Életem legcsodálatosabb fe­jezetét elhallgattam és a végrendeletemben megmondot­tam, mért kellett elhallgatnom... — Mért egy negyed század elmúltával?... — Láttad nálam a flórencit... Az üldözöttnek, a szám­­üzöttnek fölajánlottam a segítségemet. Tudod,, kezem mesz­­szire ér és hatalmas vagyok! De a florenci költő mást kí­vánt éntőlem... Azt kívánta... Marco Polo elhallgatott. Maga előtt látta Danta sötét alakját. Értelmetlenül mormogott maga elé, mintha ezzel az alvilági emberrel beszélgetne, de aztán megértettem sza­vait: — Azon az estén először álltunk egymással szemközt, de a démon megsejtette titkomat... tudta, hogy titkot rejte­getek... „,Ha ezt az utadat, a magad felé, a lelked leg­végső titka felé vezető utat meg nem teszed, amíg a na­pod le nem száll, a világ végezetéig nem leszen nyugal­mad! Mert írva vagyon: „Leszáll az éj,, amikor senki nem munkálkodh'atik! Téged! azonban Isten kiválasztott és mil­liók közül megadta neked, hogy megfejthessed lelkednek fényét... Milliók születnek az éjszakában és éjszakában halnak meg anélkül, hogy lelkűket tapasztalták és láthatták volna... Isten parancsolja ezt neked,. Marco Polo, mint ahogy nékem parancsolt és néked meg kell kezdened azonnal a lelked legvégső titkai felé vezető utadat! S ha nem teszed meg, úgy fogsz élni tovább, mint a nagy csa­ló ... Csak ha kimondod titkodat, akkor fogsz, egy nap fé­lelmetes naggyá nőni az emberek szemében s a fejed az egeket fogja verdesni..." — Nemes Marco Polo... — dadogtam megrendültén. — S ekkor elment az az ember, aki o poklot és az ege­ket megjárta és a földön el van veszve,, mert a bosszúállás kezében van. Ez volt utolsó szava. Ezt a szót most teljesí­tenem kell. Teljes huszonöt esztendeig, egy negyed százai­dig ellenálltam a kísértésnek s a titkot magammal akartam vinni a síromba. Amióta« a flórenci beszélt velem, Isten sú­lyos kezét érzem magamon... Óh, hogy gyűlölöm ezt a sötét embert, aki egy csapással megsemmisítette életemet!

Next

/
Oldalképek
Tartalom