Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-12-01 / 10. szám - Fiedler József: Cassovia, anno domini 1706…
ben gyors mozdulatokkal tépte a tollat. A téhányiak már be sem jöttek máma a sokadalomra és elmaradtak a kavecsányiak is. Alig hogy száz tojást tudtam kapni. Azt is egy poltúráért párját. Ezek a nagybélű kurucok megennék még a világot is. És, hogy a lánya nem felelt a dohogására, csak folytatta tovább: — Ráfizetünk erre az ostromra, meglátod! Kata most megfordult: — Talán nem is lészen abból az ostromból semmi. Hátha másfelé kerül el Rabutin generális uram? Hettnerné felkapta a fejét. — Te azt hiszed, hogy nem lészen semmi belőle? No én bizony nem úgy nézem lelkem. Minek jött volna akkor tegnapelőtt oly sietve Károlyi Sándor uram? És Radics András, Esze Tamás, meg ölyvesi uram? Tán azért jövének ők is, hogy komplementérozzák magukat a nemes tanács előtt? Én mondom néked, ha ezek az urak megjelennek, oka vagyon annak! Nem járnak ezek csak úgy purparlézni akármelyik városba. Aztán meg, a magistrátus sem szalajtatja széjjel a városba építőtiszt uraimékat, csak a maga gyönyönrűségére azzal, hogy szedessék le a házaknak tetejét! ... Hogy nem volt kár ezért a mi tetőnkért is! Tavaly zsindelyeztette apád vadonatujjan, drága pénzért! Még tovább pergette volna keservét, de nyílott a konyhának söntésfelöli ajtaja és Hettner Kristóf uram lépett be rajta. Vékony, cingár alakjával szinte elveszett a felesége kövér teste mellett. — Du Marié! Üssél csak hamar három tojás össze. Rántotta akar enni, az egyik herr kuruc! Az asszony sietve ugrott. Odakint a vendégfogadó étkezőszobájában kiáltott valaki: — Hé korcsmáros, hozz bort! Hettner Kristófot megfogta a hang és kilódította az ajtón.
