Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-12-01 / 10. szám - Fiedler József: Cassovia, anno domini 1706…

A tűzhelyen lábosban zsír sercegett Kata keze megállóit a lencsék felett.

Cinnkupa csendült az ivóban és egy mély, öblös férfihang énekelni kezdett:

„Nosza rajta jó katonák

Igyunk egészséggel ..."

*

Esze Tamás teste rágörnyedt az asztalra. Kemény kezében sercegett a lúdtoll, amikor odakanyaríntotta a papiros aljára: „Kassán, Anno Domini 1706. Szent Mihály havának 26. napján."

Hogy elkészült vele, fölsóhajtott, mert bizony nem nagyon volt kenyere az írás. Kirázta a pennában maradt tintát és vigyázva négyrét hajtogatta a levelet. Aztán keskeny papirszaliagot vágott és keresztülfűzte rajta. A gyertya lángja magasabbra libbent, amikor megmelegítette rajta a viaszt. Az árnyéka is óriássá nőtt tőle a falon. Rányomta a viaszt a papírszalagra és lepecsételte köves gyűrűjével. Majd kinyitotta az ajtót és a hajdúját szóllította.

A legény vigyázba kapta magát. A sötét folyosón éleset koppant csizmájának sarka a köveken.

— Leviszed

ezt a levelet a déli kapuhoz. Szakács Pista kapjon lóra tüstént és megállás nélkül vigye Tokajba.

A legény arca belekerült az ajtó négyszögébe és a gyertya sárga fénye is reájahullott.

— Igenis!

— mondotta és már nyúlt is az írás után.

— Ügy

vigyázz rá fiam, — szólt még a tiszt, — hogy szívemnek nagyon kedves eme levél!

A hajdú szemében mosoly villant.

— Vigyázással

leszek.

Elvette a levelet és eltűnt a sötétben. Csak a lépése kopogott még egy percig a köveken.

Esze Tamás nem ment vissza a szobájába, hanem nekitámaszkodott a folyosó kőpárkányának.