Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-12-01 / 10. szám - Keller Imre: Liszt Ferenc az ember és a művész

lásra késztette, mennyire inkább hathatott lelkére, képzelőtehetségére maga a zene, idegen zenemű. A zeneirodalomnak utolérhetetlen, utánozhatatlan és valójában egyedülvaló kincsei azok az alkotásai, melyekben operákat írt át, egyes operaáriákat fántáziájának bámulatos színeivel feldíszített és fölfokozott igényeket is kielégítően gazdaggá tett. Tökéletes és teljes mértékben kiaknázta a zongorának ama képességét, hogy zenekart tud utánozni, szinte a zenekar vetélytársává avatta a zongorát. Alig volt korának jelentős operája, melyet fel ne dolgozott volna, melyről ne ábrándozott volna. Ilyenek: Norma, Hugenották, Trobadour, Rigoletto, Aida, Portici néma, Szép Ilonka, Benvenuto Cellini,

Lohengrin, Parsifal és

a többi és a

többi, szinte megszámlálhatatlan hosszú sorban. Átdolgozta zongorára Beethoven szimfóniáit, Berlioz Haroldját, Hummel

szeptettját

és kvintettjét, Schubert, Franz és

Schumann dalait, Bach orgonafugáit és prelúdiumait, Beethoven zongora hangversenyének zenekari kíséretét két zongorára. Hogy ezek az átíratok mennyire sikerültek, maga Wagner igazolta egy nyilatkozatában, amikor először hallotta Tannhäuser

nyi

tányának zongora átiratát. Az elragadtatás legmagasztalóbb hangján adott kifejezést elismerésének és hódolatának. Ezek az átiratok minden obiigát hangszer szólamát úgy adják vissza, hogy a hallgatókban a legcsodálatosabb illúziót keltik. Ismétlem. Liszt ebben a nemben olyan utólérhetetlenül tökéleteset alkotott, hogy még csak utánzója sem akadt, nem hogy felülmúlója.

Történelmi alakok is megelevenednek, színt kapnak kottapapirjain. Csak a magyar nagyságok közül megkapón pompás zenei jellemrajzot írt Széchenyiről, Telekyről, Eötvösről, Deákról, Vörösmartyról, Mosonyiról és Petőfiről. Hogy ezeket a nagyszerű jellemképeket minden művelt magyar kívülről nem tudja, sőt egyáltalában nem ismeri, mert előadásra nem kerültek, er-