Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-12-01 / 10. szám - Keller Imre: Liszt Ferenc az ember és a művész

ről nem Liszt Ferenc tehet, hanem azok a vezető körök, amelyek a kultúra összetartó erejét vagy nem ismerik, vagy nem becsülik eléggé. Lám, a mellettünk élő más nemzetiségű nemzetek mindent elkövetnek, hogy zenei nagyságaik népszerűek, közkedveltek és általánosan ismertek legyenek. Mi, világhíres embereink birtokában, megelégszünk azzal a megállapítással, hogy ezeket a világzseniket mi adtuk a viágnak. Azzal azonban nem törődünk, hogy ezek a világzsenik valójában a mieink is legyenek. Tékozlók vagyunk, akik kincseinket szétszórjuk. Pedig szorosan, fösvényen markunkban kellene tartani őket, hogy legelső sorban mi élvezzük őket, mi .gyönyörködjünk bennük és mi tanuljunk tőlük.

Magyarországról írt „Hungária" című nagyszabású művét is csak most, az ünnepek során adták elő először Budapesten, akkor is német kézből — baráti ajándékként. Ennyire érthetetlenül közönyösek, vétkesen könnyelműek vagyunk a magunk és nagyjaink szellemi alkotásai iránt.

Megelégszünk azzal, hogy a külföld is elismeri, hogy Liszt úttörő, bátor, magasröptű szellem volt, aki minden téren merészen újított. Ezt az újítást, új utakon való járást, új formáknak és új kifejezési módoknak alkalmazásával még egyházi műveiben is kifejezésre juttatta. Ezért gyakran nézeteltérésekbe keveredett az egyházi hatóságokkal és az őt megérteni nem tudó hatalmasságokkal. így történt azután, hogy amikor az esztergomi székesegyház felavatása alkalmára misét írt, igen jelentékeny és előkelő férfiak mozgalmat indítottak, hogy ez a mise ne kerüljön előadásra. Mégis előadták és igen nagy tetszést váltott ki a hallgatókból. De maga az a tény, hogy a mű előadását sokan kifogásolták, legjobban igazolja, mennyire távol estek Liszt megértésétől még legelőkelőbb, legműveltebb társadalmi osztály tagjai is.

Ma mindez megváltozott.