Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-01-01 / 1. szám - Kritika - Kerényi György: Bartók új könyve

fizikumával együtt állja az élethar­cot, és elég hamar egy bőrgyár társ­tulajdonosává válik. Kiviszi magával régi, elhagyott szerelmét, Ancsát is, gyermekeik már új légkörben nőnek fel, s e pásztor mélabús tilinkója helyett a gépek zúgását, kerekek csattogását tartják a legszebb muzsi­kaszónak. Putera Adám haza is láto­gat Amerikából, s mint ilyenkor már elvárják a hasonló emberektől, jóté­kony célra hatalmas összegeket ál­doz, iskolát építtet stb. Közben a viszontlátott intelligenciával együtt kedvesen emlékezik vissza a falusi életre, a sok bohókás kalandra, arra a kedves, mindig visszakésztető lég­körre amelyben a felhők Is megáll­nak a csúcsok felett, hogy kigyönyör­ködjék magukat az áldott békesség­ben. — Rázus ezzel a nagy elbeszélő költeménnyel szórakoztatva-nevelő könyvet adott az olvasók kezébe. Pu­tera juhász sorsán át a szlovák nép életerejére, megbízhatóságára, mun­kakedvére és energiájára utal. Ver­selése a természeti leírásoknál vagy a mulatságos históriák leírásánál szin­te kicsap a mederből. Amerikai le­írása már távolabb áll az előző lég­körtől, s itt nem a versre, hanem a magára hagyott szlovák falusi ember sorsára utal. A könyvet a kritika nagyrésze szívesen fogadta. Rázus ezzel is közelebb került olvasói szí­véhez és megmutatta, hogy a költő mint politikus is hű maradhat a meg­szokott színekhez. A könyv kiállítá­sa a Matica könyvtárnak jó ízlését dicséri. FARKAS ISTVÁN. BARTÓK ÚJ KÖNYVE (Bartók Béla: Népzenénk és a szomszéd népek nép­zenéje. 127, javarészt ki­adatlan dallammal. Buda­pest, 1934. Somló Bála könyvkiadó) Bartók új könyve már megjelenése előtt a magyar zeneélet eseménye volt. Főbb tételeit ugyanis a múlt télen a rádióban felolvasta s így oly széleskörű közönség szerzett róla rövid időn belül tudomást, amely ha­sonló kérdések iránt csak nagy-las­­san szokott felmelegedni. A felolva­sás különösen egyes, zenepolitikába vágó mondatainak szokatlan nagy visszhangja lett. Bartók tökéletesen tárgyilagos stílusával megállapítja például, hogy „ha továbbra is így folynak a dolgok, mint eddig, akkor nemsokára az lesz a helyzet, hogy sokkal több magyar dal lesz hozzá­férhető horvát, szlovák, rutén, román dalszövegekkel, mint eredeti magyar szöveggel. A külföld így fogja majd megismerni a magyar falu zenéjét Idegen szövegekkel, mindenféle más nyelvű nép népzenéjének az el­nevezése alatt." Ha valaki alaposan akarja megismerni a régi magyar népdalstílust, annak egy horvát szö­vegű zágrábi kiadványt kell áttanul­mányoznia. Stb. A rádióelőadásoknak máris megvan az első sikerük. Amire Kodály és Bartók harminc évig vártak: a M. Tud. Akadémia 'Vállalkozott a „Nagy Gyűj­tés", a magyar népzene egyetemes kiadásának megindítására. Eddig a dolog „eseménye". A szen­záció elültével s a könyv megjelené­sével aztán kiviláqosodott, hogy itt nemcsak zenepolitikai, hanem mara­dandó tudományos eseményről is van szó. Az összehasonlító zenetudomány­nak ezen a területén Bartók jutott el az első összefoglaló eredményhez, még pedig úgy, hogy minden kis részletmunkát is magának kellett el­végeznie. Igyekszem a következőkben rövi­den összefoglalni Bartók könyvének azt a részét, amely a MAGYAR ÍRÁS olvasóit közelebbről érdekli. A magyar népzene négy szomszéd nép zenéjével volt s van kölcsönös viszonyban. Ezek: szlovák, rutén, ro­mán és horvát. Köztük legjelentő­sebb a magyar-szlovák és magyar-ru­tén népzene viszonya. Ügy a magyar, mint a szlovák nép­zenét nagyiéból három osztályra ta­golja Bartók. Az első osztály mind­két népnél a legréqibb dallamokat foglalja maoában. Ezek a régi dalla­mok iqen könnyen, szinte első látás­ra felismerhetők. Valósággal külön stílust képviselnek, olyanformát,

Next

/
Oldalképek
Tartalom