Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-01-01 / 1. szám - Kritika - Kerényi György: Bartók új könyve

mint például a román stílus az építészetben.

A régi magyar népzenét a városi, úri közönség alig ismeri. Pedig éppen ezek a dallamok legértékesebb zenei kincseink. Bartók és Kodály kiadványokban és feldolgozásokban sokat megjelentettek a régi stílus dallamaiból s az új magyar zeneélet kialakításánál éppen ezek a dallamok vitték a főszerepet.

Legfeltűnőbb sajátosságuk az ázsiai örökségképen magunkkal hozott ötfokú (pentaton) hangsor és az izometrikus négysoros versszak. Ilyen dallamok, — hogy néhány közismertet említsek — a Székely Keserves (Sirass édesanyám . . .) az Istenem, Istenem, áraszd meg a vizet, ilyen a legtöbb erdélyi ballada. Ez a magyar monumentális zenei stílus, sokban hasonló a gregorián ősi fenségéhez. Ebben a stílusban alkotta meg Kodály a Psalmus Hungaricus főtémáját. (Mikoron Dávid nagy búsultában . . .)

Ezzel az egyetemes (az egész magyar területen elterjedt s azon túl is terjeszkedő) régi magyar népzenével szemben a legrégibb szlovák népzene sokkal szűkebbkőrü;

— az

idetartozó ú. n. v a I a s k á v. d e t v a n s k á-dalok csakis Zólyommegyéből ismeretesek. Hatásuk sem terjedt a szlovák határokon túl.

Történeti rendben (amennyire időrendről szó lehet) az uralkodó régi stílust átmeneti korszak váltotta fel. Ez után pedig a magyar népzenében a 19. század folyamán

— azt

mondhatnám: legnagyobb meglepetésre — egy új stílus alakult ki. Egy ilyen új népzene-stílus kialakulása az utolsó száz év alatt más nép történetében példátlan jelenség. Bartók valóságos forradalmi eseményt lát benne. Arról az új magyar stílusról van szó, amit ma énekel a falusi fiatalság. Feltűnő sajátossága a tánclépésszerű szöveghez alkalmazkodó, pontozott ritmus, szimmetrikus dallamszerkezet, a d u r -hangsor és a népi (ú. n. dór és eol) hangnemek.

Ez az új stílus a városban is közismert. Ilyet énekelnek pl. a menetelő katonák. A városi mű-népdalok Is ezt a stílust igyekeznek utánozni. (Zöldre van a, zöldre van a rácsos kapu festve, stb.) A városi cigánybandák, amelyek igazi népdalt majd sohasem játszanak, műsorának javarésze Ilyen újabb stílusú népdalutánzatokból áll.

Ha már most egy stílus utánzata ilyen népszerűségre tehetett szert (a városban), el lehet gondolni, mekkora hatása volt s van az eredeti újstílusnak (a nép között). A magyar falúnak ez a „forradalmi módon és hirtelenséggel" kialakult új zenéje az utolsó száz év alatt visszaszorított — sőt hova-tovább teljesen kiszorít elsősorban minden régi pentaton dallamanyagot, azután pedig minden addigi ahyagot. Sőt „a magyar falúnak ez a zenei forradalma nem állt meg a magyar nyelvhatáron hanem átcsapott rajta s idegen nyelvterületeken ugyanolyan hirtelenséggel nagyjából ugyanolyan jelenségeket idézett elő; —"

Ez tehát a magyar népzene új, „hódító" stílusa.

Az egyes népzenék t i s z i a stílusának leírása mellett Bartók másik témája a szomszéd népzenék hatásának vizsgálata. Ami a magyar népzenét illeti: az idegen befolyások nálunk egy ú. n. átmeneti stílust alakítottak ki. Ennek számbeli jelentőségét elénktárja a következő statisztika: A tízezernél több magyar dallam közt régi stílusú: 9®/o; — új stílusú: 3O°/o; ■— „átmeneti" magyaros dallam: 23°/o; — idegenszerű

dallam: 38o/o.

Az utolsó számadatból azt látjuk, hogy a magyar népzenében az új-magyar dallamok kialakulása előtti időben meglehetősen nagy, — már-már végzetesnek látszó — idegen, (elsősorban északról jövő) befolyás mutatkozik.

Mi okozhatta ezt az elnemzetlenesedést? Bartók feltevése szerint „valószínű, hogy ez az idegen anyag nagyobbrészt a történelemből ismert ú. n. nemzetietlen korszakban áramlott be hozzánk. Sok jel arra mutat hogy a magyar úriosztálynak volt nagy szerepe az idegen zenei elemek behurcolásában. Az úriosztály akkori általános elernyedése lélektanilag mindeneseire eléggé megmagyarázná ezt a jelenséget. Feltűnő az is, hogy ami keveset a mai úriosztály a falusi nép daliamai közül ismer és kedvel, az főleg ilyen idegenszerű dallam. (Azt mondják, nem adnak . . . Bakonyerdő gyászban van . . .) Ez is amellett szól, hogy ezeknek az idegenszerű dallamoknak főterjesztője az úriosztály lehetett. A falú népe persze — már akkor is — szerette átvenni a magasabb osztályból származó kultúrter-