Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-01-01 / 1. szám - Kritika - Farkas István: Martin Rázus: Bača Putera

és rajzaiban talán még legjobban benne él a nép ütőerében, sokszor Martin Rázus is megpróbál tü­körképet vetíteni, Květoslav Urbanovič faluleírásában a ter­mészet tökéletes aláfestéséig is el­jut, de mihelyt a népiélek karakté­­risztikumához érnek, a költő színes ceruzával ír a durván faragott ácsce­ruza helyett. A valóság elől való bujkálás, a teljesen költői látókörbe való elmélyedés csak egy-egy elve­télt munkában mutat mélyebb nyomo­kat. A szlovák irodalomban még hiányzik a Móricz Zsigmondok bátor­sága, a Szabó Dezsők önmagából tü­zelő, meg nem alkuvó lendülete, a Zilahy Lajosok őszinte hazabeszélése, a Kodolányi Jánosok igazi falurajza, mert örvendő gyermek módján csak a megtalált és színezhető nyelvben szeretnék magukat kiélni. A nyelv sem mindig sikerült. Az egyszerű köznyelvtől és az újságok nyelvétől az alapjaiban átstilizált modern irodalmi nyelvig hosszú út vezet. Ezt az utat a fiatalos hévvel dolgozó, és váratlanul nagy közön­ségre talált szlovák írók legnagyobb része nem tudta még megtenni. Ma­gam is tanúja voltam annak, amikor a legjobb nevű szlovák íróemberek bevallották, hogy minden igyekeze­tükkel sem tudják a Szabó Dezsők stílusát a szlovák irodalomban meg­teremteni. Pedig a szlovák nyelv ma­ga például igékben olyan hallatlanul gazdag, hogy ezer metafórát elbír­na egy-egy könyv, amely hosszas va­júdás után, inkább benső lelki kény­szerből, Tart pour 1‘art látna napvi­lágot, nem pedig a gombamódra el­szaporodott kiadók üzleti lehetősé­geire épülne. Az új szlovák stílus talán maguk­nak az íróknak is szokatlan. A szó­virágokra gondolnak, amikor egyéni mondanivalókat akarnak aláfesteni. Egyesek félnek a túlegyszerűségtől, mások óvakodnak a clkornyának vélt lírától, s így a középúton haladva sablonossá válnak. Szinte meglepő stílusa van például Květoslav Urbanovič „O r á č i n a" c. re­gényének. Itt, ahol mondanivalóinak quintesszenciájául az erotikumot vá­lasztja, helyenként a falut és a ter­mészetet reymonti egyszerűséggel, de Reymontéhoz is hasonlítható tol­lal írja meg. J. C. Horonský egy­­egy regényében, egy-egy elbeszélé­sében olyan közvetlen, annyira szlo­­vákos hangot üt meg, hogy hosszabb pihenő után új falustílust tudna meg­teremteni. De semmit sem nyert a szlovák irodalom a szalónírók régi utakat járó stílusával, ezektől még a századeleji regény stílusa is egyé­nibb, szlovákosabb. Egyéni, bár nem új stílusa van Jankó Jesensky­­nek is, aki most ért el odáig, hogy egy életre visszapillantva stílusát mondanivalóinak megfelelően meg­változtassa. Ez a rövid áttekintés olyan magyar íróember egyéni meglátása, aki több mint egy évtizede nyomon követi a nagyszerűen fölfejledő szlovák iro­dalmat. De mert apró nemzetünk leg­alább kétszáz elsőrendű írót képes a világ szellemiségének csatasorába állítani, szeretné, ha a megfiatalodott és fejlődésképes szlovák Irodalom százas seregéből egy pár íróember mondanivalójában és stílusában euró­pai méretek elé állhatna. Kicsisé­günk közös sorsa jobban késztet a magunk életével való szűkebb foglal­kozásra. A világ irodalmi remekművei pedig még majdnem mindig apró ember embersorsok tömegtávlatba vetített ábrázolásával értek el meg­érdemelt és nyugtázott sikereket. Ez lehet vezérlő gondolata a megújho­­dott szlovák szépprózának is és hogy erő, képesség ott szunnyad a hegykoszorúk ölében, az elvitathatat­lan Isteni szikra vagy a dolgokra való nagyobb ráeszmélés kell hozzá, hogy lángra is lobbantsa. FARKAS ISTVÁN. Martin Rázus: BAČA PUTERA (Elbeszélő költemény, a Slovenská Matica kiadása. Turčiansky Sv. Martin, 1934.) Martin Rázus, a szlovákok olyan sokoldalú költőpapja most új műfajjal lepte meg az olvasóközön­séget, amikor egy egész kötetre ter­jedő elbeszélő költeményt írt a fenti címen. A költői elbeszélés főhőse Adam Putera a Kadlubiany községből való számadójuhász, aki a község minden jellegzetes alakjával egye­temben egy sereg mulatságos és szomorú eseményen megy át, hogy végre szégyenében elmeneküljön sa­ját falujából Nekivág új hazát keres­ni s kedvelt furulyájával együtt ér partot Amerikában. Itt hányja-veti a sors, de a hegyi falucskában ke­ményre edzett lelke még keményebb

Next

/
Oldalképek
Tartalom