Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-11-01 / 9. szám - Nyíresi Tichy Kálmán: A rút a művészetekben

hogy a rút nemcsak formában, de katalógus-szövegben is beköltözzék a Sálon falai közé. Törött orrú ember nem éppen esztétikus látvány s megnevezése a katalógusban sem fest jól, — szerintök, — de a vaskalapos társaság megfeledkezett arról, hogy ez a rútság egy istenáldotta művész kezein ment át s az ihlet perceiben egy halhatatlan műalkotás köntösét öltötte magára! S ezzel a csodaköntössel már csak dísze és büszkesége lehet a kényes Salonnak és kényes katalógusának is. Ma már tudják s így értékelik. Ma már a bronz szélessége, magassága, súlya is pontosan fel van tüntetve a katalógusban!

Már azt is kikutatták, hogy a szobor eredetije egy Bibi nevű szegény lézengő volt, akivel Rodin műterme közelében sokszor találkozott s egy alkalommal felvitte magával s megmintázta.

Hogy ugyanezt a művet márványkivitelben, M. B. arcképe cím alatt a zsűri egy évtized múltán elfogadta, ennek okát nem annyira a cím megváltoztatásában, mint inkább Rodin időközben megnövekedett tekintélyében látom. A téma utóvégre ugyanaz volt, bármi volt is az anyaga és címe. De Rodin hírneve időközben hatalmasan gyarapodott s ez a tekintély adta meg az útlevelet a törött orrú ember arcmásának a kiállítási csarnokokba. Rodin akkor már az a valaki volt, aki megengedhette magának a vakmerő határátlépést: a rút országából hozni át valakit a szép birodalmába. Nem első volt, aki ezt tette, de akik megtették és sikerrel tették, mindenkor a nagyok közül valók voltak. Hívatlanok kezében nem történik meg a csoda, a varázslatos átalakulás, mely a rúton keresztül is gyönyörködtetni tud.

Rodin említett műve legklasszikusabb, Michel-Angelora emlékeztető remekei közül való. A csodálatos forma-látás, a megmintázás átszellemült mélysége, a stílus nemessége olyan glóriával lengik közül ezt a fejet, hogy egyetlen nézője sem fog megütközni a be