Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-11-01 / 9. szám - Nyíresi Tichy Kálmán: A rút a művészetekben

tört orron, sőt az az érzése lesz, hogy az arc elmerült komolysága, mely mögött mintha lefojtott néma szen­vedések lappanganának, éppen ebből a szerencsét­lenségből, valamely baljós történetből ered s nem is lehetne a fejnek ily súlyos hatása, iha az arc közepén egy hibátlan orrot látnánk. Az isteni ihlettel alkotó művész elkalandozhat még veszélyesebb területekre is, akár a borzalmak kö­zé, anélkül, hogy műalkotása széphatását és harmóni­­ját veszítené. Gondoljunk csak Rembrandt világhíres remekművére: „Dr. Tulp anatómiai leckéjé"-re! Itt a kö­zépen egy boncasztalra terített hullát látunk, melynek hasürege fel van vágva. Dr. Tulp a hasűr fölött babrál műszereivel s úgy magyaráz a körülte állóknak. Ez még így elbeszélve is megborzaszthat valakit, de a képpel szemben állva senki sem fog borzalommal vagy un­dorral küzdeni, annyira magával ragadja a műalkotás páratlan tökéletessége, szépsége. Mert festőileg olyan szépen van megörökítve ez a különben félelmes és nyomasztó jelenet, hogy a csodálat órák hosszat eléje láncolhatja az elmerült nézőt. A tudós orvos ko­moly arca, tanítványainak figyelő tekintetei, a holt­tetem vértelen sápadtsága, az aranyos ragyogásé fé­nyek, a mélybarna háttér, az igazi rembrandti kvalitá­sok egész arzenálisa, mind kimeríthetlen gyönyörkö­dés forrásai s Rembrandt varázsa alatt még abban is gyönyörködni fogunk, ami máskor elirtóztatna, hogy a felnyitott hasűr alvadt vérű sebszegélye micsoda tö­kéletességgel van megfestve. Nem a borzalom hajhászásával, hanem a festői hatások tiszta tükrözésével. Ha éppen irtózatról van szó, a valóságban kevesen bírnánk el annak látványát, mikor néhány hideg, fé­nyes, csúszós testű kígyó egy egész család javeszé­­kelő tagjainak testére csavarodik s a szerencsétlene­­kat halálra marja. Ugyanez az esemény a Laokoon szo­borcsoporton megörökítve a klasszikus görög szobrá­

Next

/
Oldalképek
Tartalom