Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-11-01 / 9. szám - Nagy Barna: Székely Bertalan (1835-1910)
NAGY BARNA: SZÉKELY BERTALAN (1835—1910) Jelentőségteljes százéves évfordulót ünnepel a magyar képzőművészeti. A XIX. század művészi kibontakozásának idejében, amikor oly lendületes erővel tör magának utat a magyar piktúra, számos kiváló egyéniség mellett tündöklő fénypontként ragyog a nagy gondolkodó, mélyértelmű művészzseni: Székely Bertalan. Székely, Piloty neveltje lévén, természetszerűleg is a történelmi festészet egyik oszlopos tagjai lett. München-Piloty! A művészvágyak „csúcspontja". Számos nagynevű magyar mester indult el innen, hogy vagy megmaradjon az ott leikébe vésett gondolat és érzésvilág kifejezőjének, vagy más horizontok felé ívelve a müncheni iskola hatásait átformálva, vagy teljesen elvetve, az új, harcias erővel előretörő irányok igénykörébe sodródjon. Székely Bertalant az impresszionizmus csak részben érintette. Ö mélyen gondolkodó, elmélkedő, filozofáló művész volt, aki nem állott meg a pillanatnyi felrobbanó műalkotás oly pazar lerögzítésénél, a csupán intuitív érzésélmény ösztönös őszinteségeinél, hanem tovább ment. Elméletekre alapozott filozofikus piktori kultúrája és a magyar érzésvilág tisztára kikristályosodva öltött színt és formát képein. A művészet alapjában véve mindig érzésélmény, fel’obbanás és nem elemzéseknek a végeredménye, és ő mégsem sorozható ebbe a kategóriába. Elemezett és boncolgatott. Az ösztönös alkotás emberibb, közvetlenebb; kivetülései közelebb állnak hozzánk. A filozofikus művészet erősen absztrahálja a thémát. Az ösztönös életélményt, mely bennünk fellobbanó, nagyszerű, sokszor csak megérzett, illetve megsejtett érzésegységet váltl ki (mint a zenénél) — „tudatosítja", filozofikus keretbe illeszti, máris eltávolodik az ösztönös „egyszerűségtől", az őszinte valóságérzettől s bizonyos fokú merevséget idéz elő, mint ahogy merev minden oly művészi forma, mely a logika láncsorozatából alakú! ki. Ezt a merevséget észlelhetjük Székely Bertalan történelmi képein is. Minden alak tökéletesen formált és elhatárolt figurális kompozíció, minden egyes alak külön-külön is tökéletesen önálló szereplő (V. László és Czillei). Székely Piloty tanítványa — és mégis más mint mestere. Persze nála is meg van a szinpadiassáo, de PHoty kénéinek lelki összetétele optimisztikusabb, mint Székelyé, Székely végtelenül komoly. Aki elmélkedik, ritkán lát optimisztikusan. Székely már a thémák megválasztásánál pesszimisztikus. (II. Lajos holttes
