Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-11-01 / 9. szám - Nagy Barna: Székely Bertalan (1835-1910)

tének feltalálása, Az egri nők, Thököly menekülése, A mohácsi csata). Magyar thémák, s magyar történelmi théma a maga megrázó komolyságával, megfelelő művészi keretben mily végtelenül szomorú. Valójában azonban nem is kell annak történelmi képnek lenni, mert hiszen „sírva vigad a magyar".

Székely igazi festőiessége lassan bontakozik ki. De kezdettől fogva benne él a zseni „szikrája".

Székely Bertalan művészetének másik nagy fejezetét a freskófestészet képezi, melynek jellemző vonása a forma, a vonal határozott szerepeltetése. Falfestményei erősen klaszikusak s a főszerepet mindenkor a rajz viszi. (Budapest, Pécs, Kecskemét.) De térjünk át Székely legismertebb képére, a „Rege a csodaszarvasról" című kartonjára. Ki ne ismerné ezt a nagyszerű munkát s ki ne venné észre azt a különbséget, mely Székely többi kompozíciói s e között a festmény között van. Mozgékony alakok sokasága, egymásba fonódása csoportokra osztva hullámzik a síkon. A figurák megjelenítése nem merev s csupán a csoportosításban észlelhetünk rendszert és szabályt. Nem találkozunk e képen plasztikus figurákkal, festői megoldásokkal. Nem, mert ez tipikusan dekoratív stílus, tipikus síkdíszítmény, ahol a vonal szerepeltetésére esik a fősúly. Sőt, még háttér sincs a képen s azt dekoratív díszítések teszik változatossá — csupán azért, hogy az előtér alakjai annál jobban érvényesüljenek. E karton tökéietes rajzkultúrát ad.

Székely művészetében ugyancsak külön fejezetet képeznek arcképei, melyekben erősen érvényre jut a tartalmi lényeg. Majdnem mentesek minden merevségtől, illetve, a merevség csupán a külső formai megoldáson észlelhető. Székely itt már sokat ad: őszinte emberi szubjektumából.

De nem lett) volna gondolkodó elme, ha nem látja meg az impresszionizmus szükséges törvényszerűségét, ö is megpróbálkozik az új iránnyal, s lassan benne is kibontakozik a festőiség „zeneisége" — a hangulatosság.

Ha Székely munkájához hozzávesszük még pedagógiai tevékenykedését, sokoldalúsáaában nem kételkedhetünk s el kell ismernünk a magyar piktorok közt elfoolalt előkelő pozícióját. Ma már történelmi távlatból figyeljük művészetét, látjuk hibáit, de ne ítéljünk ezért helytelenül, hanem helyezkedjünk bele abba a felifogáskőrbe, melyben ő élt s melyből szabadulni ugyancsak nehéz volt.