Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-01-01 / 1. szám - Kritika - Farkas István: A szlovák próza stílusa és mondanivalója
Ai olvasó két egyéniséget dícsér e könyvben. Artinger Imrét, aki megértette a tökéletes emberi méltóságú „őstehetséget", Derkovits Gyulát. NAGY BARNA. SZLOVÁK IRODALOM A SZLOVÁK PRÓZA STÍLUSA ÉS MONDANIVALÓJA A Prágában megjelenő „Elán" hasábjain érdekes és generációs vitának induló cikkek láttak napvilágot. Két ellentétes irány: a kritikus és az író, két ellentétes kor: a harmincév és a hatvanév állott szemben egymással. A fiatalság elégedetlen volt a mai szlovák irodalom sekélyes mondanivalójával, az öreg kor magát védte és a szlovák próza tartalmasságát európai fokmérővel igyekezett mérni. Az Edltion Tauchnitz mintegy 5000 már megjelent kötetére hivatkozott, amelyek között bizonyára selejtes munkák is akadtak. Az indokolás helytálló volt, mert a Weltbibliothekek és a Magyar Könyvtárak már lassan megöregedtek, de bizonyos kor irányvonalát mindig kiadósán nyomon tudták követni. A fiatal szlovák kritika azonban a szlovák irodalom tizenhatéves újkori történetében inkább az írók mondanivalóját és stílusát keveseli, ami pedig lényeges kelléke a modern irodalomnak, mert hiszen átható könyvsikert csak a tiszta stílusú, sok mondanivalóban bővelkedő regények arattak. A szlovák prózában mondanivalóban és stílusában eddig veretlenül Milo U r b á n foglalja el az első helyet. A Živý bi č-ben nemcsak roppant sokszorosan sűrített cselekményt ad, hanem leírásukban is megüti azt a könnyed, egészen újszerű hangot, amely a háború utáni kor olvasóközönségénél nemcsak a könyvsikert, hanem az íróval szemben folyton fokozódó szimpátiát és megértést is jelenti. Alig van író, aki csak irodalmi díjakkal, könyvtárakba való félhivatalos besorozással elégednék meg, mikor minden idegszálával vágyik a szélesebb olvasóközönsége után. Milo Urban regénye csupán orosz nyelven többszázezer példányban jelent meg s szlovák eredetiben gyors egymásutánban öt kiadást ért el. Milo Urbán mellett legtöbb mondanivalója volt Gejza V á m o š - nak, a fiatal és tehetséges pőstyéni orvosnak, aki egészen újszerű regényében, az Atomy Boha két kötetében nemcsak új tárgykört nyitott a szlovák szépprózában, hanem a cseh és szlovák kölcsönös viszonyt is eredeti formában jelenítette meg. Az Atomy Boha tiszta irodalmlsága mellett sokszor a kolportázs regényhez hasonló színekkel eredeti megszólalása volt egy új írónemzedéknek. A mondanivalók tekintetében a szlovák írók zöme mellékvágányokat keres, mert vagy még nem tudott tárgyat választani saját fajtájának légköréből, vagy azért keresett Idegen tárgyat, mert erejét abban gondolta jobban kiadhatni. Innen van például, hogy az előkelő, egyéni zamatú Janko Hrušovský vagy Tido Gašpar legjobban idegen tárgykörben tudnak írni és a szlovák légkör viszonyai relatív távolságban állanak tőlük. Hiányzik a hazai és a szlovák irodalmi megújhodáshoz megfelelő légkör a történeti regényíró Jég é-ben is, aki szalónstílusával és finom iróniájával távol áll magától a kollektív néplélektől. A szlovák regényben kevés olyan mondanivalót találunk, mint amilyent Svetozár Húrban Vajanský adott a maga korában a maga közönségének. Igaz, hogy neves kortársa, a szlovák realizmus atyja és megteremtője, K u k u č i n maga is idegen témakört keresett, mint legtöbb mai modern utódja, de a Vajanský ere jével ma az újonnan adott viszonyokhoz még senki sem mert hozzányúlni. Itt-ott fölcsillan egy pár mondat, egykét oldal, néha fejezetekre is kiterjed, amelyben a szlovák író a csehszlovák viszonyhoz nyúl hozzá, vagy ahol a megváltozott, szabaddá lett és titkos választójoghoz jutott szlovák falut Igyekszik mainak, eredetinek megrajzolni, de igyekezetük kimerül Gárdonyi Géza tiszta faluszeretetében, s még a gazdasági válság idején sem találják meg a helyes, egyenes utat az új szlovák néplélek felé. J. C Hronský apróbb novelláiban
