Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-11-01 / 9. szám - Kritika - Artinger Imre: Genton István: Az új magyar festőművészet története 1800-tól napjainkig

az izmusok sok dudvával telt erdejében derék, megalkuvástalan kíméletlenséggel választotta szét a gazt a hasznos növényektől. ítélkezései az élő művészetről helytállóságuk folytán kiválóan alkalmasak arra, hogy a legújabb magyar művészet iránt érdeklődőket egészséges mértéktartással tájékoztassa. Művészportréi legnagyobbrészt elfogulatlanul igazságosak, — csak mintha Rippl-Rónai alakja és jelentősége halványodnék el a neki szentelt bágyadtabb oldalakon. Az tehát, hogy Genthon kikről írt és hogy ezekről mit írt, alig kifogásolható s ez a legnagyobb dicséret, amellyel egy tárgyilagosságra törekvő és élő művészekkel is foglalkozó műtörténetet illethetünk. Érdemetien művészekre nyilvánvalóan nem pazarolta erejét. Más kérdés azonban az, hogy az érdemesek közül nem ért-e jónéhányat méltatlan mellőzés? Alighanem igenlően kell felelnünk. Véleményünk szerint nemcsak az élő művészek közül maradtak ki olyanok, akiknek értékes munkássága mellett nem lett volna szabad szótlanul elsiklani, hanem a XIX. század ismertetésében is látunk ilyen hiányokat. Genthon műve azonban így is megbecsülhetetlen könyv, amelyet nem sok választ el attól, hogy művészeti irodalmunk legnagyobb tettei közé számíthassuk.