Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-11-01 / 9. szám - Kritika - Artinger Imre: Genton István: Az új magyar festőművészet története 1800-tól napjainkig

az izmusok sok dudvával telt erdejében derék, meg­­alkuvástalan kíméletlenséggel választotta szét a gazt a hasznos növényektől. ítélkezései az élő művészetről helytállóságuk folytán kiválóan alkalmasak arra, hogy a legújabb magyar művészet iránt érdeklődőket egész­séges mértéktartással tájékoztassa. Művészportréi leg­nagyobbrészt elfogulatlanul igazságosak, — csak mint­ha Rippl-Rónai alakja és jelentősége halványodnék el a neki szentelt bágyadtabb oldalakon. Az tehát, hogy Genthon kikről írt és hogy ezekről mit írt, alig kifogá­solható s ez a legnagyobb dicséret, amellyel egy tár­gyilagosságra törekvő és élő művészekkel is foglal­kozó műtörténetet illethetünk. Érdemetien művészekre nyilvánvalóan nem pazarolta erejét. Más kérdés azon­ban az, hogy az érdemesek közül nem ért-e jónéhá­­nyat méltatlan mellőzés? Alighanem igenlően kell fe­lelnünk. Véleményünk szerint nemcsak az élő művé­szek közül maradtak ki olyanok, akiknek értékes munkás­sága mellett nem lett volna szabad szótlanul elsiklani, hanem a XIX. század ismertetésében is látunk ilyen hiányokat. Genthon műve azonban így is megbecsül­hetetlen könyv, amelyet nem sok választ el attól, hogy művészeti irodalmunk legnagyobb tettei közé számít­hassuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom