Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-11-01 / 9. szám - Baktay Ervin Dr.: A mindenség törvénye. A hindu világszemlélet alapelvei

tudat felé hajszoló erejének. A legmagasabb emberi életformákban azonban egyre nagyobb és nagyobb szerephez jut az öntudat, az eszmélés és világos irányítás Szattva-eleme. Amilyen mértékben túlsúlyra jut a Szattva a Radzsasz és a Tamasz fölött), olyan mértékben válik az ember tisztultabbá, magasiabbrendűvé. Másképen: minél több és minél erősebb a kormányzó önuralom és tiszta belátás az emberben,. annál inkább elnyomja a szenvedélyes, akaratoskodó Radzsaszt és anná: nagyobb mértékben válik urává a benne meglévő Támasznak, a sötét anyagias testiségnek, amely végül puszta eszközévé, vehikulumává válik.

A Mindenséget kormányzó, fenntartó Istenség, mint megnyilvánuló, az anyagi létezésben is kifejezésre jutó akarat, a hinduk szerint tiszta Szattvai. Az ember, amint a Szattva eleme egyre inkább túlsúlyra jut benne és megszabadul a másik két elem súlyától, mindjobban közeledik az Istenség univerzális magassága felé és mindinkább felismeri, hogy ami a maga létezésének mélyén gyökeres valóság, az egy az Istenség lényegével.

A Dharma-tan és a Guna-tan így egészíti ki egymást a hindu világszemléletben. Az egyik a másik nélkül nem lenne teljes, hiányos és értelmetlen maradna. A hindu bölcsek legfőbb törekvése mindig az volt, hogy a Mindenséget s annak minden részletét egységes, egyértelmű Egészben ismerjék meg, s azért olyan tanu>ságos minden gondolkodó ember számára közelebbről megismerkedni a hindu világszemlélet tanaival.