Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-11-01 / 9. szám - Boros Margit: Egy közhely margójára

BOROS MARGIT:

EGY KÖZHELY MARGÓJÁRA.

Politikai siratóasszonyok szívhezszóló beszédekben parentálják el az zöld asztal mellett a „hanyatló középosztályt" és emlegetik az ezzel együtt járó kikerülhetetlen társadalmi hanyatlást

Ezzel szemben a fiatalság hisz a nemzeti evolúcióban, mert véleménye szerint a magyar társadalom nem hanyatlott, csak a hegemóniát új rétegek vették át, életképesebb elemek. Ez az u. n. „hanyatlás" nem más, mint a mindenség evolúciós törekvésének vétója- egy korszerűtlen és haladásellenes jelenséggel szemben.

Nem az egész középosztály, hanem csak a dzsentri- és a tisztviselőosztálynak az a része hanyatlik, amely nem alkalmazkodik a kor szelleméhez gazdasági, erkölcsi életberendezésében, mert mereven ragaszkodik a társadalmi korlátokhoz és elzárkózik a reformok elől és a konvenciók, formalitások tetszetős frázisaival veszi körül magát, mert nem akarja meghallani az új élet ritmusát. Misztikus fordulatokat sejt ott, ahol csak törvényszerűségek beteljesülése van s előkelősködő pesszimizmusában sötét próféciákkal bizonygatja az intellektuális osztály pusztulását, nem minden szerénytelenség nélkül. A konvenciókhoz való indokolatlan ragaszkodást erénnvé teszi, ahelyett, hogy átmentené kiváló értékeit — és ilyen kétségtelenül sok van —, az új életformákba. Az új irány, amely mindjobban háttérbe szorítja az egyént a tömeg kollektivumával szemben, nem méltányolhatja egy valóban történelmi érdemekkel és hivatássad bíró osztály érdekeit, ha az süketen és vakon megy a maga utján és ignorálja az új ébredező életet, amelynek az övé csak közbeeső fejlődési állomása volt.

Tehát egy történelmi szerepét már betöltött osztály megújulásáról van szó, új fejlődésképes egyének inváziója^ ál