Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-11-01 / 9. szám - Baktay Ervin Dr.: A mindenség törvénye. A hindu világszemlélet alapelvei

lé^ek lakozik az egyes fajtákban. Az egyéninek is van azért valami halvány nyoma a növényben, de ez oly kevéssé, vagy egyáltalán nem függ akarattól, elhatározástól,, hogy a növény a szó szoros értelmében csak vegetálhat külső és belső természeti adottságok szerint é<het. Az állatvilágban már sokkal magasabbrendű formában nyilatkozik meg a Dharmai Az állatban, különösen a fejlettebb állatfajokban, már az elhatározóképesség és alkalmi akarat is szerephez jut a fajtát jeLemző ösztönök mellett. Ez a jellemző ösztön az illető állatfaj Visésa Dharmája, vagyis külön, speciális dharmája, míg az általános élettörvénynek ugyanúgy alá van vetve, mint a többi állatfaj. így a tigris dharmája az, hogy vérengző indulattal üldözze a számára táplálékul szolgáló állatokat, és így tovább. Felelősségről, erkölcsi törvényről még nem lehet szó az állatok többségének esetében, mert mérlegelő öntudat sincs bennük: egyszerűen követik homályos, egészen anyagias dharmájukat. Már az emberrel kapcsolatban élő állatok némelyikében ai felelősségérzetnek és a kötelességtudásnak derengő öntudata is megjelenik. A tó, de méginkább a kutya példa erre. A kutyában, vagy legalább is a legfejlettebb értelmű fajtákban és példányokban már határozottan felébred a helyesnek és helytelennek megkülönböztető érzése. Az ösztönön felül bizonyos tudati elemek is szerepelnek, megfigyelések, sőt kezdetleges következtetések is. Mindenki tudja, aki állatokkal sokat foglalkozott, hogy sok kutyában valóságos lelkiismeretről lehet már beszélni, bűntudata van, ha valamit nem úgy tett, mint azt helyesnek megtanulta’, $ diadalmas örömet fejez ki, ha úgy érzi, hogy valamit jól csinált.

Az ember fokozatában kezdődik az öntudat, a vi.ágos mérlegelés), tehát a felelősség is. Amíg nincs értelmes öntudat, addig az élőlény vakon, ösztönösen engedelmeskedik a rajta uralkodó természeti törvényeknek és a maga faji dharmájának, s ezért hibátlan, bűntelen. A tigris nem felelős a vérengzésért, a, farkas nem bűnös, amiért felfalja a bárányt. De az ember, noha egyetemes dharmája és a természet törvényei erősen megkötik, már ítélni és mérlegelni tud, a szabad akaratnak legalább parányi szikrája; él benne s ez fejleszthető, fokozható. A szabad akarat fokozódásával azonban a felelősség és az erkölcsi mérték is fokozódik. Ezért az egész világra érvényes Dharmának az emberi lényre vonatkozó Dharma-változatai a legfontosabbak, mondhatnii, az emberben válik tudatossá, ébred a maga öntudatára az isteni Törvény.

A hindu világfelfogás szerint az egész anyagvilágot há