Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-11-01 / 9. szám - Baktay Ervin Dr.: A mindenség törvénye. A hindu világszemlélet alapelvei

re felesküdött, 1848—49-ben, csak azért, mert legbensőbb lelkiismerete azt parancsolta, hogy a nemzeti ügy mellé álljon. Látszólag tehát hűtlen lett katonai Dharmájához, de vallójában csak azt a rendkívüli dharmát követte, amely egyéni helyzetében mindennél erősebben parancsolta rá azt1 az utat, amelyről a Bhagavd-Gitá előbb idézett igéje is mondja, hogy „Jobb elbukni a magunk legigazibb mivoltának megfelelő úton, mint sikert aratni a lényünktől' idegen utakon." Ez a rendkívüli dharmai ritkán adódik az életben, de valóságos próbája a magasabbrendű, nemesleikű ember elhatározásának, mert ilyenkor élet és haiál, siker és bukás forog kockán.

A Dharma felosztásának negyedik ágazata voltaképpen már nem Dharma, ezt a hinduk Apad Dharmá-nak, magyarul a Dharma erőszakolásának vagy „Nem-Dharmá"-nak nevezik. Ez még az előbbinél is ritkább és csak a legrendkivülibb körülmények szentesítik. Úgy mondhatnék, hogy amikor az általános, minden élőlényre érvényes élettörvény parancsol valamit, ami látszólag ellentmond az ember külön dharmájának, akkor kerül sor az Apad! Dharmára. Ilyen erőszakolt, kényszerű Dharma, vagy élettörvény az, ha pl. hajótöröttek, amikor az éhhalál elkerülhetetlen kilátása mered a szemükbe, sorsot vetnek és megeszik egyik társukat. Az ilyen vagy ehhez hasonló szörnyű kényszerhelyzetek, amelyekben az ember kénytelen szembefordulni az általános léttörvénnyel, szerencsére nagyon ritkák, és még ilyen helyzetben is akadhat ember, aiki úgy érzi, hogy szívesebben e.pusztul, hogysem az egyetemes léttörvénynek vallott dharmát megtagadja.

Éppen ezért csak a Dharma hindu felosztásának első három ágazata szerepel általánosabban az életben, főleg az első kettő. A Dharma-felfogás szerint nemcsak az embernek, hanem mindennek a világon meg van a maga léttörvénye, dharmája. Az élettelen doigok dharmája egyszerűen az anyag törvénye, pl. a kő dharmája a maga vegytani és fizikai mivoltának törvényszerűsége, az a valami, ami az aranyat arannyá, a gránitot gránittá teszi. A Dharmának ezen a fokozatán nem lévén szerepe az öntudatnak, erkölcsi törvényről sem lehet szó. A növényvilágban is megvan a Dharma, az az öntudatlan élettartalom ez, ame.y megadja az egyes fajták és egyedek karakterét, ami mondjuk a tölgyfát megkülönbözteti a barackfától, ami a cseresznyemagból cseresznyefát növel, és így tovább. A növényben már az öntudat halvány fénye is feldereng, de — mint azt a hinduk mondják — még nincs egyéni lelke, csak csoport