Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-11-01 / 9. szám - Baktay Ervin Dr.: A mindenség törvénye. A hindu világszemlélet alapelvei
hatalmunkon az, hogy törekvésünknek mi lesz az eredménye, siker-e, vagy sikerte enség. A hindu felfogás a sikert vagy sikertelenséget, röviden a következményt a „tett gyümölcsének" nevezi, s Krisna óva inti Ardzsunát attól? hogy kötelességének teljesítésében ia> várható eredmény kilátása befolyásolja. A hindu felfogás szerint a helyes cselekvés, a Dharma törvényének megfelelő magatartás ofyan legyen, mint valami áldozati mű: az egyén felajánlja minden erejét, lényegének legjavát a kötelességteljesítésben s úgy fogja fel ezt, mintha a Mindenség folyamatos működésébe kapcsolná bele a maga akcióit, tehát mintha az egyetemes Dharma kútfejének, az Universum lényegét jelentő Istenségnek a kezébe tenné a maga erejét, szándékát és tetteit. A Bhagavad-Gitá egy más helyén> így fejezi ki ezt Krisma: ,Tetteiddel és gondolataiddal a Nagy Rend kerékforgását segítsed lendíteni, még pedig abban az irányban, amerre halad" — vagyis a Törvény, a Dharma értelmében. A kétkedők azt kérdezhetnék erre: „Ugyan honnan tudhatnék,, mit akar az a Nagy Törvény és mikor cselekszünk annak az értelmében?" Ám erre nyugodtan felelhetjük, hogy valóban csak annyit tudhatunk, a magunk benső, igazi mivoltának megfelelő úton járunk-e„ a legjobb sugallatunk helyesli-e azt, amit teszünk, vagy sem. Mert van ilyen kétségtelen sugallat, a lelkiismeret szava, s ez nem némul el addig, amíg hallgatunk rá. Csak akkor némul elt. vagy szól zavaros,, érthetetlen módon, ha mesterségesen, készakarva zárkózunk e| előle és erőnek erejével rászoktatjuk magunkat, hogy figyelmen kívül hagyjuk ezt a „halk kis hangot" és cselekvésünkben egyedül a kézzelfogható, pénzértékben is kifejezhető sikert tekintjük célnak. A Dharmának, mint az életet kormányzó elvnek és törvénynek, négy fő ágazata van a hinduk szerint. A hindu vallásfelfogás ezeket így osztja be: 1. Szádhárana Dharma, vagyis az egyetemes Dharma, a mindenre kiterjedő általános alaptörvény; 2. Visésa Dharma,, vagyis a külön sajátos törvény, amely a különböző embercsoportokra, egyénekre és életkorokra nézve érvényes; 3. Aszádhárana Dharma, vagyis a rendkívüli törvény, amely csupán az egyének életében adódhat olykor; lehet eset, amikor az egyén látszólag a maga csoportjára nézve érvényes általánosabb törvénynek kénytelen ellenszegülni, hogy legigazibb valójának törvényéhez hű maradjon. Példával a legjobban meg lehet ezt világítani, pl. nem egy igazlelkű magyar kénytelen volt elhagyni a zászlót, amely
