Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-11-01 / 9. szám - Szombathy Viktor: A szlovenszkói magyar falu és a könyv

A nagy átlag azonban, — amely válogatás nélkül olvas el minden könyvet, — kevésbbé igényes s mindent elolvas, ami a kezébe kerül. Legelsősorban persze naptárt. Ebben az a véletlen szerencséje, hogy a mai naptárak határozottan irodalmibb nívón állanak, mint a régi, rémtörténetekkel telt naptárak s így a falu kultúrális szintjét a különféle pártoktól, újságoktól, szövetkezetektől kapott naptárak inkább emelik, mint csökkentik. A mai kalendárium már gazdasági tanácsadókkal szolgál, tartalmaz világkrónikát s a szerkesztő ollójának jóvoltából neves Íróktól cikkeket, elbeszéléseket is. A naptár tehát nem lebecsülendő szellemi termék, ezen kívül azonban alig van jobb olvasmánya az egyszerű falusi embernek, akitől a könyv-vétel kényszerű parancsszava oly távol áll, mint az elsőosztályú hálókocsi. Könyvet szívesen olvas, de a legkevesebbszer vásárol. Az elenyésző tíz százalék is ritkán ad ki tetemes összegű pénzt könyvre, inkább kölcsönkéri, vagy ajándékba kapja. Hogy ismét a százalékos rendszernél maradjunk: könyvet öt százalék vásárol csupán, akkor is legnagyobbrészt a könyvügynök által reásózott sorozatokat. Ritkán vásárol a saját egyénisége szerint, hiszen még az oly hálás olvasónak is ritkán van falun úgynevezett könyvegyénisége. De hogy is legyen, amikor a jegyző úr, a doktor úr, vagy a tanító úr is rendszerint díszes sorozatokat vásárol s minél kevesebbszer írókat, egyes műveket. Az, aki a könyvet a faluba helyben hozza, a könyvügynök, díszmunkákat és sorozatokat ajánl. A sorozatok pedig lehetetlenné teszik, hogy válogatósán, bizonyos raffinériával olvashassunk. Városba ritkán megy a falusi ember s akkor sem a könyvvásár jut elsősorban eszébe. Egy-egy reklámozott könyvet mégis vesz és így fejleszti könyvtárát, egyenkint. Évi szaporulata ennek a könyvtárnak tíz-húsz munka. Az úgynevezett könyvszerető falusi ember könyvtára átlagosan száz kötetes. A kétszáz kötetes könyvtár már ne