Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-11-01 / 9. szám - Szombathy Viktor: A szlovenszkói magyar falu és a könyv

vezetesség s erre külön felhívják az idegennek figyelmét. Természetesen, a falusi gazdaember, vagy kisiparos, munkás könyveiről beszélünk itt, nem pedig az intellektuális osztály, az áldozatkész pap, tanító könyvtáráról, vagy a földbirtokosnak nemzedékeken át gyűjtögetett és sokszor igen értékes könyvgyűjteményéről. Mi most a tízholdas gazda, az ötvenholdas középbirtokos, a cséplőgépész, vagy a zsellérember könyveiről szólunk, arról a rétegről tehát, amelyet törzsöknek s őstalajnak szokás nevezni, de amelynek alapos megműveléséről legfeljebb íróasztal mellett vitatkozunk. Kivéve természetesen azokat a falvakat, ahol lelkes pap, tanító a népét kultúregyesület egységébe fogta, könyvtárat szervezett s foglalkozik népével. De a magyar tanyákon ez a lehetőség sincs meg. A magyar tanyák a könyvek áradatából a naptárakat, a templomi énekeskönyveket látják s ehhez csatlakozik az elmaradhatatlan ponyva. A ponyva ma is él! A ponyva a falusi köztudatban nem ócsárolt műfaj, hanem valami különlegesen izgató, igen kedves olvasmány, amelyet meg is becsül a vásárló. Gután többször is hallottam ezt a mondatot, vásár alkalmával: „Kérek egy jó p o n y v á t!" Ezt a ponyvát, amely Rózsa Sándorról, meg egyéb betyárokról, koldusgróf titkairól, vagy az örök szerelemről szól ma is, összegyűjtik s értékes darabként teszik el. Kevesen tudják, hogy a ponyva Szlovenszkón sűrűn megjelenik, egyidőben például Komáromban a ponyvafűzetek heti ívrészlete volt a legjobb üzlet.

Gazdasági szakmunkákhoz ritkán jut, rendszerint nem is írják úgy, hogy azt nehézség nélkül megérthetné. Marad az újság. Pártlapok, a vidék helyi lapja, a nagy napilap, vagy egyházi értesítő. Ezek közül elsősorban a pártlapnak van legtöbb előfizetője, azután a vallási iratnak, majd az országos napilapnak. A vidék hetilapja áll a statisztika útolsó lépcsején: mert ha már újságot hozat a falusi ember, országosat ren