Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-11-01 / 9. szám - Dékány András: Egy kosár hal
DÉKÁNY ANDRÁS: EGY KOSÁR HAL 1. Tegnap délután, amikor hazaértem, valaki várt az előszobában. Már az ajtóban éreztem az idegen szagot s ahogy megnyílt a rés, az ajtó nyílása, sűrű füst tódult felém. Az előszobában állandó a félhomály, az ajtón kicsiny ablak van mindössze és ebben a félhomályban, hogy jól belemeredtem, megláttam a nagy folyam öreg vándorát. Ott ült a szekrény melletti széken, előrehajolva, görnyedten. Pipájából sűrűn szállt, bodrosodott elő a füst. Csizmái nagyszerűen érezték magukat a szőnyegen és nem törődtek a folttal, amit otthagytak, a patkó és a talp formájával, ami szépen és pontosan bevésődött a szálak közé. — Jónapot, — mondtam. — Mi újság, Gábor bácsi? Az öreg felállt, öles termete kinyúlt előttem, úgy mondta: — Kevéske hírt hoztam onnan a folyamról, az életünkről. Pillanatra elhallgatott. Kérges, kötéltől mart nagyujjával elfojtotta a pipa tüzét. — Hát, — kezdte újból, — úgy történt a dolog, hogy tegnap este befulladt a vízbe a Vörös Jóska!.. Hát igen, befulladt, még pedig csúfosan. A Pali gyerek mondta, aki ott volt a bárkán, hogy sokat ivott a homokiból s amikor jött lefelé a Laudon vontató, Vörös Jóska sleppre akarta fogni a bárkát. Utána akart kapni az uszálynak, de a csónak orrát felvágta a hullám és mint a Pali mondta, beleszédült a vízbe. Igen és lenyomta az uszály. Megfulladt... Az öreg szomorúan nézett rám, barázdás arca komoly volt és magasba tartotta a karját, mintha háló kötelét vetné el a távolba:
