Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-11-01 / 9. szám - Dékány András: Egy kosár hal
— Ez történt szegénnyel, magam pedig azért jöttem, tessék megnézni a hajnali tort... 2. A nap még messze járt, valahol másfél órára a föld mögött és sötét volt a hajnalbaforduló éj. Csillagok nem világítottak az égről, felhők fedték tömegben a magasságot... Ott mentem a folyam partján, balról a part füzesei, jobbról a víz. Olykor szél támadt hirtelen, megzörrent a füzes, megcsobbant a víz. Egyébként némaság volt, mindössze a lépteim dobbantak a kavicsos parton. Felpattant egy kavics, kettő is talán és ugrott mellőlem el, vagy gurult félre. Már a gátnál jártam, amikor a folyamról, onnan a középről, ahol sötétben elvesző volt minden, evezők ütődtek, csobbantak a vízhez. Valaki kiáltott is: — Hé, amott a parton, ki jár? Az evezőcsapások elhalkultak, majd megint erősebbek lettek. Sötét folt közeledett a part felé. Egy csónak és benne emberek. A kormányülésnél Gábor, az öreg halász... az evezőpadon a fia, Kálmán... elől pedig, a csónak orrában Pali gyerek, aki tulajdon szemével látta Vörös Jóska pusztulását. — Hahó, — kurjantott az öreg Gábor és hangja végigszállt a vízen, megdobbant mellettem a fűzeknél, átvágódott a túlsó partra, onnan visszaszállt: — Hahó ... A csónak partot ért, megcsikordult a kavics, valaki odaszólt, hogy jöjjek és pillanatok múltán már csak a füzes körvonalait láttam. Haladtunk lefelé a folyam hátán, tükörsima vízen, melyet csak néha borzolt fel kevéske szél. Fekete csónakban hangtalan emberek. Az öreg Gábor és Kálmán ütemesen merítették az evezőket, —egy, kettő, egy, kettő, — a Pali gyerek dudorászott, kamaszos hangja, ha elszabadult, olyan volt, mint a sirály rikkantása:
