Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-11-01 / 9. szám - Sipos Győző: A bűn útja (vers) - Sipos Győző: Talán Isten könnye… (vers)

SIPOS GYŐZŐ:

A BŰN ÚTJA.

Ebben a nyirkos mélységben nincs már talaja. Itt már

a kenyérért folytatott harcban

ijesztő csendben

tesped a nyomor;

itt már

foszló lelkű páriák vére pezsdülését, agya mozdulását nem tudja csöktetni korgó gyomor...

Nyirkos mélységben nincs már talaja, bokros dombokon fölfelé kúszik, a csúcsokon vet ágyat gyökerének, a csúcsokon bontja ki terebélyes, messzire lobogó koronáját a Vétek.

TALÁN ISTEN KÖNNYE...

Matyej leszerelt', hazajött végre... De a fűrésztelep a szédítő mélyben csendes temető lett, néma, meg sé moccan — csak az eső csillog a hosszú gépházon, talán Isten könnye koporsó födélen ...