Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-11-01 / 9. szám - Andrej Žarnov: Látomás (ford. Sipos Győző, vers) - Valentin Beniak: Álombeszéd (ford. Sipos Győző, vers)
ANDREJ ŽARNOV: LÁTOMÁS. Ijedt fuvalom, álom magányában ugyan kicsoda érinti szárnyam? Csöndem mélyében rostál a szívem, lágy léptek selyme, dús illat izén, mintha lélekzet hímpora lengne, s csöndes lélekben mosoly derengne, susogná kedves ölelés szavát, mely egyszer, régen szívem járta át, mintha hallanék közeldalt szállni, s látnék a ködben valakit állni, bolygó árnyakat mintha befonna, távol kigyúlna s szerte foszolna ijedt szellővé, álom magányában. — Ugyan kicsoda érintette szárnyam? Szlovákból fordította: SÍPOS GYŐZŐ VALENTIN BENIAK: ÁLOMBESZÉD. Irtványos fölött már hajnalpír hamvad el — zöldesrőt tüzére pernye, hamu ülepszik — édes bari, pásztor-gyerek és köd tajtékzik, mint a most fejt dús tej. Sűrű vadonból kikacsint a holdfej, közöttem — közötted arany ívet ácsolt — a szivedből én kihullottam, vájjon visszatérhetek-e hozzád?
