Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-11-01 / 8-9. szám - Vecsey Zoltán: Valse triste

tréfásan Kropács úr a kúriába. Ünneplőben volt, abban a társa is, egy magas, sovány úr, aki minden pillanatban idegesen kapott cvikkeréhez, mintha attól tartana, hogy leesik.

— A

művésznőnél óhajtottuk tiszteletünket tenni. Nagy kérésünk volna hozzá.

■-— Parancsoljanak az urak befáradni. A lánvom mindjárt elkészül.

Kropács úr háromszor is meghajolt, míg megfogta az eléje nyújtott kezet s alázatos csókot lehelt rá.

— Már

nem fog emlékezni rám.

— Az

arcára és alakjára nem igen, — mosolyodott el Ágnes, — de nem is az a fontos, hogy az arc és alak emlékét vigyük az életbe, hanem a szív jósága, a tettek nemessége emlékeztessen rá. ön ilyen emlékem volt, Kropács úr.

Az adóhivatal vezetője fülig pirult.

— Hát

én igyekeztem, kérem. Az én hivatásom, hogy is mondjam, nem szimpatikus. Nekem akkor is kellemetlenkednem kell az embereknek, amikor szívem mélyén segíteni szeretnék rajtuk. Az adó emberének s a végrehajtónak ne legyen szíve.

— Annál

dicséretre méltóbb, hogy magának van.

Egy kissé megakadt a társalgás. Kropács úr idegesen izgett-mozgott, fészkelődött a székén, aztán akadozva megszólalt.

— Kérésünk

volna a művésznőhöz. Engedje meg, hogy előterjeszthessem.

Ágnes bólintott.

— A

vöröskereszt a hideg idő közeledtével a szegények felruházására gondol. A vöröskereszt nevében és megbízásából jöttünk. Arra kérjük, hogy a hónap végén adjon hangversenyt a felsegítő akció javára.

Ágnesnek kissé kellemetlenül húzódott meg a szája széle, de aztán rátalált a megfelelő válaszra.

— A

vöröskereszt nemes akciójának érdekében mindent szívesen megtennék, de pihenni jöttem haza. Az idén száznál több hangverseny áll a hátam mögött s őszintén mondom, hegedűiszonyom van. De azt se szeretném, ha az én lemondásom miatt a szegények károsodnának. Azt hiszem, tízezer koronát vehetnének be azon a hangversenyen. Ezt az összeget a titkárommal még ma beutaltatom.

Kropács nagyot nyelt.

— Hálásan

köszönjük. Igazán fejedelmi jótétemény. De hát én kérem, hegedűs a hegedűst, hiszen valami